Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

28 . 779—781. §. az illető felet a, megtévesztés vagy a fenyegetés bírta reá a szerződés megkötésére, amelyet különben egyáltalán nem vagy nem ugyanazon módon kötött volna meg. Harmadik személytől elkövetett ily cselekmény rendszerint csak úgy szolgálhat alapul a megtámadásra, ha a másik fél a szerződés megkötésekor e cselekményről tudhatott. A Tj. azonban, azon álláspontnak megfelelően, amelyet a tévedés miatti megtámadás kérdésében elfoglal, ezt az előfeltételt kivételesen elejti, ha a szerződésből ingyenes előny vagy aránytalan nyereség háramolna a másik félre (778. §. 2. bek.). Az ingyenes és azokkal egyenlő tekintet alá eső ügyletek hatályának fenntartását forgalmi érdek nem követeli, a méltányossággal pedig nem fér össze, hogy a másik fél, bár teljesen vétlen volt is a szerződés megkötésénél, harmadik személytől elkövetett tiltott cselekmény révén a sértettnek kárával gazdagodjék. Minthogy a csalárd megtévesztés (a magánjogi csalás) és a jogellenes fenyegetés tiltott cselekmény, a sértettnek megtámadási jogával a tiltott cselekmény miatt támasztható kártérítési követelés concurrál. A sértett akár az egyik, akár a másik jogát gyakorolhatja és a megtámadási jog gyakorlása mellett is követelhet kártérítést, amennyiben a megtámadás a kár elhárítására vagy jóvátételére elégtelen (779. §.). Rendszerint ugyan az in rem ható megtámadási jog gyakorlása kedvezőbb lesz a sértettre, mint a csupán a sértő ellen érvényesíthető kártérítési követelés. Nagyfontosságúvá válhatik azonban az utóbbi a sértettre oly esetben, midőn a megtámadási jog gyakorlásának a 787. §-ban meghatározott záros határideje már lejárt, a kártérítési követelésre nézve pedig az 1055. §-ban meghatározott elévülési idő még nem telt el. Megjegyzendő, hogy miután a kártérítés nem szükségképen készpénzben nyújtandó, hanem a bíróság megítélése szerint az előbbi állapot helyreállításában is állhat, a sértett a kártérítési követeléssel esetleg ugyanazon jogállapot létesítését érheti el, amely, ha megtámadási jogával él, ezáltal ipso jure állott volna elő. 5. A Tj. oly szerződő féllel szemben, akit vétkesség vagy a tévedés okozása nem terhel, nemcsak akkor kötelezi a megtámadási jogával élő tévedőt kártérítésre, ha tévedését saját gondatlansága okozta, hanem akkor is, ha vétlenül tévedett; mert ahol mindkét fél egyaránt vétlen, a tévedésből eredő kárt méltányosabb arra róni, aki azt tévedése által okozta és a megtámadás által saját cselekményének következményeitől szabadulni akar, mint a másikra, aki a kár keletkezésével semmi kapcsolatban sincsen. Ugyanily kártérítési kötelezettséget állapít meg a megtámadó terhére, ha harmadik személy által elkövetett megtévesztés vagy fenyegetés okából oly szerződő féllel szemben van helye a megtámadásnak, aki e cselekményről a szerződés megkötésekor nem tudhatott; mert a kárt itt is helyesebb annak terhére róni, aki harmadik személy által meg hagyta magát téveszteni, vagy harmadik személy fenyegetésének engedett, mint a másik félre, ha ez a dologban ártatlan. A megtérítés tárgya a másik félnek az a kára, amely a szerződés megkötéséből ered, vagyis amelyet a másik fél azáltal szenvedett, hogy a szerződés érvényében megbízott (780. §. 1. bek.). A Tj.-nak a kártérítés kérdésében felállított többi szabályai (780. §.2—4. bek.) a kölcsönös méltányosságban találják igazolásukat. III. A szerződési nyilatkozatok értelmezésére s az ilyen nyilatkozatoknál közbejött akarathiányokra vonatkozó szabályok megfelelő módosítással, más jognyilatkozatokra is ki vannak terjesztve,' de csak amennyiben a törvény egyes esetekben, mint például a végrendeleteknek és öröklési szerződéseknek,