Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

24 770-772. §. II. 1. A szerződós létrejöttét kizáró akarathiányok között első helyen adissensussal kellett a Tj.-nak foglalkoznia. A szerződés fogalmából következik, hogy annak a két nyilatkozatnak, amely alkotja, tartalmilag fednie kell egymást; szerződós tehát nem jön létre, ha a felek szerződési nyilatkozatai nem egyezők. Ha a nyilatkozatok maguk egyezők, a szerződés létrejöttét nem zárja ki az a körülmény, hogy a felek e nyilatkozatok valamelyikét más-más értelemben vették, feltéve, hogy az a fél, akihez intézve volt, abban az értelemben vette, amelyben a 769. §. 1. bekezdése szerint vennie kellett. Csak ha a nyilatkozatot mindegyik fél a 769. §. 1. bekezdésének szabályától eltérő más-más értelemben vette, lesz mindkét szerződési nyilatkozat hatálytalannak és a szerződés meg nem kötöttnek tekintendő. Ez akkor is áll, ha a felek a szerződést, bár kölcsönös felreértés folytán, már megkötöttnek tekintik; a szerződós tehát csak úgy jöhetne létre, ha a félreértés felismerése után mindkét részről újabb szerződési nyilatkozatok történnek. A Tj. célszerűségi és méltányossági okokból enyhíti ezt a szigort, és megengedi, hogy bármelyik fél a kölcsönös félreértés folytán megkötöttnek vélt szerződést visszahatólag érvényre emelhesse azáltal, hogy a félreértés felismerése után a másiknak felfogásához azonnal hozzájárul. A másik félen nem. esik igazságtalanság, ha a szerződés abban az értelemben válik hatályossá, amelyben ő azt megkötni akarta és már megkötöttnek tartja (770. §. 1. bek.). A dissensus, ha a szerződési nyilatkozatnak csak egy részére vagy pontjára vonatkozik is, rendszerint az egész nyilatkozatra kihat ós egészben kizárja a szerződés létrejöttét; a Tj. abból a felfogásból indul ki, hogy egy ós ugyanazon szerződési nyilatkozat részei a nyilatkozattevőnek szándéka szerint rendszerint oly szoros kapcsolatban vannak egymással, hogy egyik a másikat feltételezi. Csak ha a körülményekből meg lehet állapítani, hogy á felek arra a pontra, amelyre az eltérés vagy félreértés vonatkozik, különösebb súlyt nem vetettek, hanem a szerződést eme pontra való tekintet nélkül is megkötötték volna, áll meg a szerződés egyebekben;, az elintézetlen pontra nézve pedig szükség esetében a bíróság dönt (770. §. 2. bek.). Ugyanez áll megfelelően részleges semmisség ós részleges megtámadás esetében (790. §.). 2. A Tj. nem mondja ki általános szabályként, mint például az osztrák ptkönyv 869. §-a, hogy a szerződési akarat kijelentésének komolynak kell lennie; de az akarat komolyságának hiánya bizonyos féltételek alatt a Tj. szerint is érinti a jognyilatkozat érvényét. E tekintetben három esetet kell megkülönböztetni. a) Lehet, hogy a nyilatkozattevő nem komoly nyilatkozatát csalási szándékkal, vagyis azért tette, hogy a másik azt komolynak tartsa. Ez a titkos fenntartás, a mentalis reservatio esete. Az ilyen fenntartás tekintetbe nem jöhet; a Tj a forgalom biztonságának érdekében kijelenti, hogy az ilyen fenntartás a szerződési nyilatkozat érvényét nem érinti (771. §.). Ez akkor is áll, ha az a fél, akihez a nyilatkozat intéztetett, a fenntartásról valami módon mégis tudomást szerzett; a Tj. nem tartja megengedhetőnek, hogy az, aki csalni akart, azzal a nyilatkozattál szemben, amelyet a végett intézett a másikhoz, hogy ez azt komolynak tartsa, vódelmül a saját dolusára hivatkozhassak. b) Lehet, hogy a nyilatkozatot tevő fél a másikkal egyetért arra nézve, hogy a nyilatkozat nem komoly, de azt akarja, hogy harmadik személyek azt komolynak tartsák (simulatio). Hogy az olyan szerződésnek, amelyet a felek színleg kötnek, egymás közötti viszonyukban semmisnek kell lennie