Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1 18 749—757. §. haszonélvezettel terhelésére kötelezze magát? A Tj. az ilyen szerződóst a jövőbeli vagyon tekintetében nem engedi meg, mert a közrenddel ellenkezőnek tartja, hogy valaki egész szerzőkópességét és gazdasági tevékenységét a jövőre nézve másnak szolgálatába állítsa. A jelenlegi vagyon iránt kötött ily szerződés ellen ez az aggály nem forog fenn; minthogy azonban az ilyen szerződós is súlyos következményekkel járhat, a Tj. annak érvényét a közokirati alakhoz köti (748. §.). A másik kérdés a versenytilalom kérdése; a Tj.a kölcsönös méltányosságra való tekintettel megállapítja azokat a korlátokat, amelyek között a versenytilalom kikötését érvényesnek elismeri (749. §.). Külön megítélés alá esnek a játékügyletek és a fogadások. Ezek, a tiltott szerencsejátékok kivételével, amelyeknek semmissége már a 746. §-ból következik, nem sértik a jogrendet oly mértékben, hogy a törvénynek oka lehetne őket semmisséggel sújtani; de minthogy gazdaságilag könnyen veszélyessé válhatnak, a törvény oltalmára sem tarthatnak számot. A Tj. ugyanazért a belőlük származó követeléseket csak mint tökéletlen hatályú, bírói úton nem érvényesíthető követeléseket ismeri el és a törvényhozási cél azonosságánál fogva ugyanígy korlátozza azon követelések hatályát, amelyek onnan erednek, hogy az adós a játókból vagy fogadásból származó veszteség biztosítása vagy kiegyenlítése céljából vállalt kötelezettséget. Ha azonban a vesztes a nyerőnek ily célból váltót vagy más oly kötelező okiratot ad, amelynek harmadik jóhiszemű birtokosával szemben az alapul szolgáló jogviszonyból merített kifogásnak helye nincs, a törvénynek az a célja, hogy ilyen eredetű követelést bírói úton ne lehessen érvényesíteni, a váltó vagy más okirat továbbadása esetében mégis meghiúsulna. A Tj. ugyanazért erre az esetre feljogosítja a vesztest, hogy a nyerőtől a harmadikkal szemben fennálló kötelezettség alól való mentesítést ós bizonyos előfeltételek mellett a harmadiknak fizetett összeg megtérítését követelhesse; s ugyanily jogot ad neki akkor is, ha a nyerővel való megegyezés alapján ily követelés fejében harmadik személy irányában közvetlenül kötelezettséget vállal. E rendelkezések a dolog természetének megfelelően ki vannak terjesztve azon egyéb esetekre is, amelyekben a törvény valamely követelést bírói úton nem érvényesíthetőnek jelent ki. Hogy a játékügyletekre vonatkozó szabályok alól az államilag engedélyezett sorsjátékok és kisorsolások ki vannak véve, ez utóbbiaknak eltérő gazdasági mivoltában találja magyarázatát (750—753. §.). A kötelem fogalmából ós céljából önként következik, hogy a szerződéssel kötelezett szolgáltatásnak, ha magában a szerződósben nincsen meghatározva, legalább annak alapján meghatározhatónak kell lennie. Ez a kellók megvan akkor is, ha a szolgáltatás meghatározása a szerződósben az egyik félnek van fenntartva, vagy harmadik személyre van bízva, mert a meghatározás ez esetben is a szerződésre vezethető vissza. A Tj. azonban a közrenddel ellenkezőnek tartja, hogy az egyik fél teljesen a másik fél önkényének vesse alá magát ós azért, ha ki van kötve, hogy a szolgáltatást az egyik fél lesz hivatva meghatározni, ezt a kikötést csak oly értelemben ismeri el, hogy a meghatározásnak méltányosság szerint kell történnie. Ha harmadik személyre van bízva a szolgáltatás meghatározása, azt felhatalmazhatják a felek, hogy szabad tetszése szerint határozza meg; érdektelen harmadik személy kezében e hatalom nem oly veszélyes, mint ha az érdekelt felek egyike volna vele felruházva. Vélelmezni azonban e tágkörű felhatalmazást ilyenkor sem lehet; ellenkezőleg kétség esetében azt kell tartani, hogy a harmadiknak is a méltányosságot keH irányadóul vennie. Ha a szolgáltatás méltányosság