Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

196 mához nem tartozik, hogy a haszonbérlő az illető dolog vagy jog összes hasznainak szedésére legyen jogosítva : a bérlő és a haszonbérlő jogosultsága között inkább fokozati mint lényegbeli külömbség van. Ez indokolja, hogy a Tj. a haszonbérletre általában a bérlet szabályait terjeszti ki olyképen, hogy azok megfelelően alkalmazandók, amennyiben a törvény külön szabályokat nem állít fel (1283. §.). A haszonbér, szintúgy mint a bér, nemcsak pénzben, hanem másnemű szolgáltatásban is állhat. A Tj. különösen kiemeli, hogy állhat a haszonbérelt tárgy gyümölcseinek meghatározott hányadrészében is, és ezzel azon, az osztrák ptkv. 1103. §-ában is képviselt nézet ellen foglal állást, mintha ez a viszony, mely nálunk a „feles bérlet" neve alatt ismeretes, nem a haszonbérlet, hanem a társaság szabályai szerint volna megítélendő. II. Az a jelentékenyen szélesebbkörü jogosultság, amely a haszonbérlőt a bérlőtől megkülömbözteti, igazolja, hogy haszonbérlet esetében, az 1233. §. szabályától eltérően, a haszonbérelt dolgon szükségessé váló rendes javítások a haszonbérlőt terhelik (1284. §.). De csak a rendesek ; a szükségessé vált rendkívüli javítások és nagyobb helyreállítások a haszonbérbeadó terhére esnek ; és ha a haszonbérlő a rendes fenntartási költséget meghaladó mértékben költekezett a dologra, költségeinek megtérítését ahhoz képest, hogy szükséges költséget fedezett-e vagy egyéb költséget, az 1248. §. 1. bekezdése szerint követelheti. Bérletnél rendszerint a bérlőtől függ, hogy akarja-e használati jogát gyakorolni ; csak amennyiben a dolog megóvása (fenntartása) szükségessé teszi, hogy bizonyos mértékben használtassák, van a bérlő is, megóvásff'kötelezettségéből kifolyóan, erre kötelezve. Ugyanez áll oly haszonbérletnél, amelynek más mint mezőgazdasági ingatlan a tárgya. Ellenben mezőgazdasági ingatlant a haszonbérlőnek nem szabad parlagon hagynia, mert ez a mezőgazdasági üzem természete szerint minden esetben az ingatlan elhanyagolásával volna azonos. A;,Tj. tehát kimondja, hogy mezőgazdasági ingatlan haszonbérlője az ingatlanon'rendeltetésének megfelelő rendes gazdálkodást köteles folytatni és különösen arról gondoskodni, hogy a földek termő képessége állandóan fenntartassák. Nehogy továbbá a haszonbérlő a haszonbérbeadót az ingatlan rendeltetésének önkényszerű megváltoztatása, pl. erdők kiirtása által megkárosíthassa, a Tj. eltiltja őt a haszonbérelt ingatlan rendeltetésének minden oly megváltoztatásától, amely a gazdálkodás módjára a haszonbérleti időn túl is kihatna, hacsak a haszonbérbeadó a változtatásba bele nem egyezett (1285. §.). Tekintettel arra, hogy a haszonvétel módja mily nagy mértékben érinti a haszonbérbeadó érdekeit, a haszonbérletnél sokkal nagyobb fontossága van a haszonbérlő személyiségének, mint a bérletnél a bérlőének. A Tj. ugyanazért, míg a bérelt dolognak albérbe adását rendszerint megengedi, a haszonbérlőt eltiltja attól, hogy a haszonbérlet tárgyát vagy ennek valamely részét alhaszonbérbe adja vagy haszonvételét más címen engedje át harmadik személynek, hacsak a haszonbérbeadó bele nem egyezik. Csak a haszonbérlő halála esetében volt szükséges e szabályt enyhíteni, mert a haszonbérlő örököseinek nincs mindig módjukban, hogy a haszonbérletet önmaguk folytassák ; ha tehát alhaszonbérbeadással sem értékesíthetnék, esetleg súlyos kárt szenvedhetnének. A Tj. kimondja, hogy ha a haszonbérbeadó ily esetben nyomós ok nélkül megtagadja beleegyezését, a haszonbérlő örökösei a törvényes felmondási idő megtartásával felmondhatják a haszonbérletet (1286. §.). III. A haszonbér fizetésének idejére nézve felállított szabályok (1287. §.) . megfelelnek a nálunk e tekintetben uralkodó szokásnak. IV. A törvényes zálogjog, mely ingatlan haszonbérbeadása esetében a haszonbérbeadót illeti, lényegileg ugyanazon elvek szerint van szabályozva, mint a bérbe. 1284-1287. §.