Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

743-744. §. 15 irányul, lehetséges, megengedett és eléggé határozott vagy legalább megha­tározható. Hogy senki sem kötelezheti magát olyasmire, ami objective — minden­kire nézve — lehetetlen, az további magyarázatra nem szorul; az ilyen szol­gáltatásra irányuló szerződós tehát szükségképen semmis. Ugyanez áll azon­ban a Tj. szerint a subjectiv lehetetlenség esetében is, vagyis ha a szol­gáltatás csak az adósra nézve lehetetlen. Az egyes törvényhozásokban elfo­gadott ellenkező álláspont, mely az adóst a szerződés megkötésekor már fennforgó szubjektív lehetetlenség esetében is felelteti, eltekintve attól, hogy elméleti igazoltsága is kétes, gyakorlati következményeiben elfogadhatatlan eredményekre vezet. Mert mi különbséget tehet a szerződés érvényessége szempontjából, hogy az eladó azért nem szállíthatja-e az eladott lovakat, mert még a szerződés megkötése előtt elhullottak, vagy azért, mert a szer­ződós megkötése előtt valaki ellopta és ismeretlen helyre vitte? Mégis az adós az ellenkező nézet szerint az első esetben felszabadulna kötelezettsége alól, a másodikban felelnie kellene a vevőnek a nem teljesítésből eredő egész káráért. Csak ha a subjektiv lehetetlenség — az adós teljesítő képességé­nek hiánya — oly körülményen alapszik, amelyért ő felelős, kell a szolgál­tatás kötelezettségének érintetlenül maradnia (743. §. 1. bek.). A Tj. tehát, mint a 743. §-nak a 906. §-szal való egybevetéséből kitűnik, a szolgáltatás­nak kezdettől fennforgó lehetetlenségére lényegileg ugyanazokat az elveket alkalmazza, mint az utólag beálló lehetetlenségre. Hogy mely körülményekért kell az adósnak felelnie, az részben a tör­vényben van meghatározva (pl. a 911. §. 2. bekezdésében, az 1133. §-ban), részben szerződésileg lehet megállapítva (jótállás). Az adós jótállhat akár az ő személyes teljesítő képességéért, akár a szolgáltatás objectiv lehetőségéért, és elvállalhatja a jótállást nemcsak kifejezetten, de a körülményekhez képest hallgatólag is. Az olyan szolgáltatásra való vállalkozás, amely bizonyos ismerete­ket, képességet vagy ügyességet feltételez, rendszerint egyúttal magában foglalja a jótállást azért, hogy az adós a szükséges ismeretekkel, képességgel vagy ügyességgel bir. Ily jótállás esetében a szolgáltatás lehetetlensége nem érinti az adósnak a jótállásból folyó azt a kötelezettségét, hogy a hitelezőnek a szolgáltatás meg nem történte által előidézett érdeksérelmét megtérítse. Azon­ban a jótállásból sem származtathat a hitelező jogot, ha a szolgáltatás lehe­tetlenségét a szerződés megkötésekor ismerte; a jóhiszeműséggel ellenkezik, hogy valaki oly szolgáltatást garantáltasson magának, amelyről tudja, hogy lehetetlen (743. §. 2. bek.). Magától értetődik, hogy ha az ilyen garantia­igóret ajándékozást palástol, ennek szabályai irányadók. Ha a szolgáltatás csak részben lehetetlen, a szerződés közvetlenül csak a megfelelő részben semmis; a részleges semmisség azonban a 790. §-hoz képest az egész szerződés megdőlésót vonhatja maga után. A szolgáltatás lehetősége vagy lehetetlensége rendszerint a szerződós megkötésének időpontja szerint ítélendő meg; a lehetetlenség okából semmis szerződés tehát nem fog utólagosan érvényessé válni azáltal; hogy a lehe­tetlenség később megszűnt. Magától érthető azonban, hogy nem minden múló akadálya a teljesítésnek ádapít meg szolgáltatási lehetetlenséget. Másrészt, ha a szolgáltatás jelenleg ugyan lehetetlen, de később esetleg lehetségessé válhatik, a felek nincsenek elzárva attól, hogy erre az esetre, tehát feltéte­lesen, már előre szerződjenek (744. §.). Ha a felek más halasztó feltétel alatt szerződtek, a 760. §. szabályából, mely szerint á halasztó feltétel alatt kötött szerződós tárgyi kellékeit a feltétel teljesülésének időpontja szerint kell meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom