Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

16 Uú—ni. §. ítélni, következik, hogy a szolgáltatásnak csak ebben az időpontban kell lehetségesnek lennie. A szerződésnek a 743. §. szerinti semmissége súlyosan érintheti azt a felet, aki a szerződés érvényében megbízott; az ügyleti bona fides tehát megköveteli, hogy senki se igéijen ós senki se igértessen magának oly szolgáltatást, amelyről tudja, hogy lehetetlen. A Tj. a bona fides e követelményét kártérítési sanctióval látja el; amelyik fél az ellen vét, az köteles a másik félnek a szerződés megkötéséből eredő kárát—a negatív interessejét — megtéríteni, kivéve, ha a szolgáltatás lehetetlenségét ez is ismerte. Az adóstól azonban többet is lehet követelni, mint azt, hogy tudva ne Ígérjen lehetetlent ; neki utána kell járnia, hogy lehetséges-e a szolgáltatás, amelyet igér, számot kell vetnie magával, hogy képes-e arra, amire vállalkozik. Ha tehát a szerződés a megígért szolgáltatás lehetetlensége miatt semmis, neki nemcsak a szerződóskötésnél tanúsított dolusáért, hanem gondatlanságáért is felelnie kell. A hitelezőtől ily gondosságot megkövetelni nem lehet; nem az ő dolga, hogy az adós által elvállalt szolgáltatás lehetősége felől tudakozódjék (745. §.). Hogy a lehetetlenség ténybeli-e vagy jogi, az a 743—745. §-ok alkalmazásánál különbséget nem tesz. Jogi lehetetlenség forog fenn többek között, ha a törvény bizonyos szolgáltatást meg nem engedettnek nyilvánít, például bizonyos dolgot forgalmon kívül helyez. Ily esetben a törvényes tilalomba ütköző szerződés semmissége már a szolgáltatás lehetetlenségére vonatkozó szabályokból következik. A törvényes tilalom más eseteiben azonban a tilalomba ütköző szerződés nem szükségképen semmis; lehet, hogy a törvénynek a tilalom felállításánál nem az volt a célja, hogy a tilalomellenes cselekvést lehetetlenné tegye, hanem hogy a tilalom megszegését csak más joghátránnyal, különösen büntetéssel akarta sújtani. Mégis, ha a törvényhozónak más szándóka nem állapítható meg, azt kell tartani, hogy tilalmának a leghatásosabb módon, t. i. a tilalomellenes szerződés lehetetlenné tételével kívánt foganatot szerezni. Szabályként áll tehát, hogy a törvényes tilalomba ütköző szerződés, amennyiben a törvény mást nem rendel, semmis (746. §. 1. bek ). Nem mindig szól a törvényes tilalom minderi időre; lehet, különösen ha rendőri természetű, hogy már kezdettől fogva bizonyos időre van korlátozva, vagy hogy a jövőben a tilalom megszüntetése várható. Ily esetben a felek nem lehetnek elzárva attól, hogy a tilalom megszűnése esetére, tehát feltételesen szerződjenek. Törvényes tilalom esetében továbbá, szintúgy mint a szolgáltatás lehetetlensége esetében előfordulhat, hogy az egyik szerződő felet a másikkal szemben culpa in contrahendo terheli. Indokolt tehát, hogy a törvényes tilalomba ütköző szerződésekre megfelelő • alkalmazást nyerjenek a 744. és 745. §-ok szabályai; az utóbbinak alkalmazásánál azonban magától érthetoleg figyelemmel kell lenni arra, hogy az a fél, akinek a tilalmat mint hozzá intézettet ismernie kell, oly tekintet alá esik, mint aki azt tényleg ismerte (746. §. 2. bek.). A törvényes tilalmakon kívül előfordulnak bírói és jogügyleti tilalmak; ezeknek hatályáról a 396—403. §-ok rendelkeznek. Nemcsak a törvénnyel, hanem az erkölcsiséggel és a közrenddel sem szabad a szerződésnek ellentétben lennie; a Tj. kimondja, hogy erkölcstelen tartalmú vagy a közrendbe ütköző szerződés semmis (747. §.). A Tj. nem beszól általában erkölcstelen vagy a jó erkölcsökbe ütköző szerződésről, hanem a szerződés tartalmának erkölcstelen voltára veti a súlyt, mert ki akarja zárni azt a felfogást, mintha a szerződés érvénye azon indító