Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
194 1273 1278. §. szintoly kevéssé van e tekintetben constitutiv hatálya, mint a nyilvántartó jegyzékbe való bevezetésnek. Az új tulajdonos tehát nagyobb bért, mint amennyi a szerződő feleknek a tulajdonváltozás idejében hatályban levő megállapodása szerint jár, akkor sem követelhet, ha a telekkönyv vagy a nyilvántartó jegyzék magasabb bérösszeget tüntet fel. Ha azonban a bérleti szerződésnek a tulajdonváltozáskor tényleg hatályban levő, az 1272. §. 2. bekezdése alá nem eső feltételei, mint nevezetesen a bérösszegre vonatkozó kikötés, rá nézve jelentékenyen kedvezőtlenebbek, mint amelyekről a tulajdonváltozást előidéző szerződés megkötésekor tudott vagy a telekkönyvből vagy a nyilvántartó jegyzékből tudomást szerezhetett, az új tulajdonos oly esetben is, mikor a bérlet kikötött időtartama rá nézve külömben kötelező volna, a bérletet a törvényes felmondási idő megtartásával időelőtt felmondhatja (1275. §, 1. bek.). Minthogy másfelől a bérlőt sem lehet arra kötelezni, hogy egy határozott időre kötött bérletet mint határozatlan tartamút folytasson, vagy kedvezőtlenebb feltételek mellett folytassa a bérleti viszonyt, mint amelyeket a bérbeadóval szemben kikötött volt : a bérlőnek is meg kellett adni azt a jogot, hogy hasonló módon felmondhassa a bérletet, ha az új tulajdonos a bérleti szerződés azon kikötéseit, amelyek rá nézve az 1272. §. 2. bekezdése értelmében nem kötelezők, a neki evégre szabott megfelelő határidő alatt önként el nem fogadja (1275. §. 2. bek.). c) Ha az új tulajdonos a bérbeadóval szemben általánosságban elvállalta azon kötelezettségek teljesítését, amelyek az utóbbit a bérleti szerződés alapján a bérlővel szemben terhelik, e kötelezettségek a tulajdonváltozás időpontjában a maguk összességében átszállanak az új tulajdonosra; ily esetben tehát felmondási joga egyik félnek sincs. Az óvadék visszaadásának kötelezettsége már azon ténynél fogva száll át az új tulajdonosra, hogy a bérlő óvadékát a bérbeadótól átvette (1273. §.). d) Minthogy a bérlő helyzetének nem szabad annak folytán rosszabbodnia, hogy a törvény neki az új tulajdonos személyében a bérbeadó helyett új adóst substituál, a Ti, a bérbeadót készfizető kezesként felelteti a bérlővel szemben azért, hogy az új tulajdonos a rá átszállott kötelezettségeket teljesíteni fogja. E felelősségének azonban a jövőbeli kötelezettségek tekintetében meg kell szűnnie, ha a bérlő a tulajdonváltozásról való értesülése után a legelső alkalommal, amikor teheti, a bérletet fel nem mondja, mert ez esetben fel kell tenni, hogy a bérlő az adós személyében végbement változást nem tartja magára sérelmesnek és abban megnyugodott (1274. §.). e) Abból a szabályból, hogy a tulajdonváltozás időpontja utáni időre járó bér az új tulajdonost illeti, az következnék, hogy a bérbeadónak a tulajdonváltozás előtt tett oly rendelkezése, amely az azutáni időre járó bérre vonatkozik, nevezetesen a bérkövetelésnek engedményezése, továbbá a tulajdonváltozás utáni időre a bérbeadó kezéhez teljesített bérfizetés s az azutáni időre járó bérre nézve a bérbeadóval létesített másféle jogügylet, az új tulajdonossal szemben hatálytalan. Minthogy azonban gyakorlati szükség, hogy bizonyos előfeltételek mellett a jövőbeli bérkövetelés engedményezése az új tulajdonossal szemben is hatályosnak ismertessék el, és hogy bizonyos időre a még le nem járt bért is veszély nélkül lehessen előre lefizetni : a Tj. elvi álláspontjának ezt a következményét a jóhiszemű forgalom érdekében megfelelő speciális rendelkezésekkel enyhíti (1276., 1277. §.). /) Az ingatlan elidegenítése esetére felállított szabályokat a Tj. megfelelően kiterjeszti esetre, ha a bérbeadó a bérbeadott ingatlant harmadik személynek oly jogával terheli, amelynek gyakorlása az ingatlannak a bérleti szerződés szerinti használatát kizárja vagy korlátozza. Közelebbi útmutatást e szabályok mikénti alkalmazására nem lehetett adni, hacsak a Tj. túlságos casuisticába nem
