Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1266-1270. §. 191 ságát a bérletek időtartama tekintetében csak bizonyos korlátok között ismeri el. Kijelenti ugyanis, hogy harminckét évnél hosszabb időre kötött bérletet harminckét év eltelte után bármelyik fél a törvényes felmondási idő megtartásával felmondhat. Csak oly bérletek nem esnek e szabály alá, amelyek a bérbeadó vagy a bérlő élettartamára szólnak, mert ezek megkötésénél családi tekintetek szoktak irányadók lenni (1265. §.). A felmondási időkre vonatkozó szabályok (1264. §.) külön indokolásra nem szorulnak. Minthogy gyakran előfordul, hogy a bérlő a szerződésben meghatározott bérleti idő eltelte után a dolog használatát a szerződés meghosszabbításának szándékával folytatja és a bérbeadó ezt tűri, célszerűnek látszott meghatározni, hogy mely esetben kell a szerződést ennek folytán hallgatólag meghosszabbítottnak tekinteni és mennyi időre szól ilyenkor a meghosszabbítás (1266. §.). Az erre nézve felállított szabály nincs kiterjesztve arra az esetre, ha a bérlet felmondás által szűnt meg. Aki a bérletet felmondja, az ezzel kétségtelen kifejezést ad annak az akaratának, hogy a bérletet a felmondási időn túl folytatni nem akarja; ezzel a kifejezett akaratkijelentéssel szemben a bérletet nem fictio alapján, hanem csak akkor lehet meghosszabbítottnak tekinteni, ha a feleknek — és különösen a felmondó félnek — ez az akarata kétségtelenül megállapítható. IX. A bérlet megszűntével beáll a bérlőnek az a kötelezettsége, hogy a bérelt dolgot a bérbeadónak adja vissza. A Tj. tekintettel azon jogi és közgazdasági érdekekre, amelyek ahhoz fűződnek, hogy a bérlő ezen kötelezettségének huzavona nélkül megfeleljen, a bérbeadónak a dolog visszaadása iránti követelését többrendbeli garantiákkal veszi körül. a) Korlátozza a bérlőnek azt a kifogását, hogy a dolog a saját tulajdona, és e kifogásnak csak úgy enged helyt, ha a bérlő vagy jogelődje a tulajdont a bérleti szerződés megkötése után a bérbeadótól szerezte. Minden más esetben a bérlőnek külön úton kell vélt tulajdonjogát érvényesítenie (1267. §. 1. bek.). 6) Nem engedi meg, hogy ingatlan bérlője a bérbeadó elleni követelései miatt a bérelt ingatlanon visszatartási jogot gyakoroljon, tekintettel főleg arra, hogy ezek a követelések rendszerint nem állanak arányban azzal a kárral, amely az ingatlan visszatartásából a bérbeadóra háramolna (1267. §. 2. bek.). c) A dolog visszaadása iránti követelést oly esetben, mikor a bérlő — akár jogosultan, akár jogosulatlanul — harmadik személynek engedte át a dolog használatát, a bérbeadónak a harmadikkal szemben is megadja (1268. §.). d) \£égre megkönnyíti a bérbeadónak, ha a bérlő nem adja neki vissza a dolgot, a kártérítési követelés érvényesítését, amennyiben feljogosítja, hogy a visszatartás idejére kártérítésül a megállapított bért követelhesse. További kártérítéshez való joga érintetlen marad (1269. §.). Minthogy a jogbiztonság érdekében kívánatos, hogy a bérleti viszony megszűntével azok a követelések is mielőbb tisztáztassanak, amelyeket a bérlő a dologra fordított költség címén vagy valamely szerelvény elvitele végett, a bérbeadó pedig a dolog rosszabbítása vagy megváltoztatása miatt kártérítés fejében vél a másik fél ellen támaszthatni, a Tj. e követelések tekintetében rövid elévülési határidőt állapít meg, mely a bérlő követeléseire nézve a bérlet megszűntétől, ellenben a bérbeadó követeléseire nézve akkortól számítandó, amikor ő a dolgot visszakapja és ekként annak rosszabbodásáról vagy megváltoztatásáról tudomást szerezhet (1270. §.). X. Azon nagyfontosságú kérdésben, hogy a bérbe vagy haszonbérbe adott ingatlan elidegenítése minő hatással van a folyamatban levő bérletre vagy haszonbérletre, a Tj. a fennálló joggal ellentétes álláspontot foglal el. Fennálló jogunk,