Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

14 m. §. ges eljárási szabályok megtartásával kell felvennie. Tekintettel azokra a . garanciákra, amelyekkel a törvény- a közokiratokat körülveszi, itt el lehetett ejteni a magánokiratoknál elő szabott azt a kelléket, hogy mindkét fél szerződési nyilatkozata ugyanabban az okiratban foglaltassák ós a távollevők közötti szerződéskötés megkönnyítése céljából meg lehetett engedni, hogy az ajánlatot és annak elfogadását külön-külön okirat tanúsítsa (741. §.). A Tj. idevonatkozó rendelkezése implicite egyúttal kifejezi, hogy távollévők között közokirat alakjában kötendő szerződós érvényességéhez elegendő az ajánlatnak ós az elfogadó nyilatkozatnak közokiratba foglalása és hogy annak közokirati tanúsítása, hogy az ajánlattevő az elfogadó nyilatkozatot kellő időben megkapta, nem szükséges. Ha a szerződés okiratba van foglalva, gyakran előfordul, hogy az okirat tartalma nem egyezik azokkal a megbeszélésekkel, amelyeket a felek a szerződés tárgyára nézve az okirat felvétele előtt, vagy azzal egy időben folytattak Ilyenkor az a kérdés merül fel — se kérdés sűrűn foglalkoztatja joggyakorlatunkat — hogy az ilyen szóbeli megállapodások az okirattal szemben mennyiben hatályosak? E tekintetben különböztetni kell, hogy az okirat a szerződós érvényességi kelléke volt-e, vagy a felek szabadon választották-e ezt az alakot? Első esetben a szóbeli megállapodásnak mint ilyennek, még ha tartalma megférne is az okirattal, hatálytalannak kell lennie, mert a formakényszer az egész szerződésre, annak minden kikötésére vonatkozik. Esetleg azonban az ilyen szóbeli megállapodás indiciumot fog képezhetni arra nézve, hogy az alakszerű szerződés megkötésénél a szerződós megtámadására alapul szolgálható tévedés vagy megtévesztés jött közbe. A második esetben az a kérdés, hogy az okirat vagy a szóbeli megállapodás előbbre való-e, a felek akaratán fordul meg. Rendszerint azt kell feltenni, hogy az okirat foglalja magában a felek végleges ós teljes akaratát ós hogy eszerint minden előző vagy egyidejű ginegbeszélés vagy megállapodás az írásbeli szerződés által hatályon kívül van helyezve. Ez a következtetés azonban nem oly szükségképeni, hogy az osztrák polgári törvénykönyv 887. §-ának példájára az okirattal szemben az ilyen szóbeli megállapodástól minden hatályt meg lehetne tagadni. Az ellentét származhatik onnan is, hogy az okirat nem híven vagy nem kimerítően fejezi ki a felek akaratát. A Tj. tehát az okiratba fel nem vett korábbi vagy egyidejű szóbeli megállapodást hatályosnak ismeri el nemcsak akkor, ha az okirat értelmezésére szolgál, hanem akkor is, ha kimutatható, hogy a felek azt az okirat kiállításakor azzal szemben is fenn akarták tartani (742. §.). : NEGYEDIK FEJEZET. A szerződések tárgya. 743—757. §. I. T. 952-968. §.; Ind. III. k. 81—106. 1.; Főelőadm. VI. k. 77-94. I. [I. J. T. V. évf. 1170-1187.1.]; II. T. 743-757. §. ix A 707. §-nak az a tétele, hogy a szolgáltatás általában valaminek adásában, tevésében vagy nem tevésében állhat, közelebbi meghatározását ebben a fejezetben nyeri. A szerződés csak úgy érvényes, ha a szolgáltatás, amelyre