Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1208—1211. §. 177 natba menetele után jutott szükségbe és pedig oly szükségbe, amely megélhetését és törvényen alapuló tartási kötelezettségeinek teljesítését nemcsak veszélyezteti, hanem lehetetlenné teszi; és ilyenkor is ki van zárva a visszakövetelés, ha az ajándékozó szándékosan vagy súlyos gondatlansága által okozta vagyoni romlását. Minthogy továbbá az ajándékozó iránti méltányosságnak nem szabad a megajándékozott iránti méltánytalanságba átcsapnia, a szükségbe jutott ajándékozó akkor sem követelheti vissza ajándékát, ha a megajándékozott hasonló szükségben van. Az ajándék csak annyiban követelhető vissza, amennyiben az ajándékozó életfenntartási költségeinek és az őt törvénynél fogva terhelő tartási költségeknek fedezésére szükséges, tehát csak oly időközökben, amelyekben a költség felmerül és csak addig az ideig, ameddig a tartás jár. A tartás pótlására szükséges összegeknek időnkénti kiszolgáltatását azonban a megajándékozott magától érthetően megválthatja azzal, hogy azt a maximális összeget, ameddig a visszatérítési kötelezettség terjed, t. i. a visszakövetelési jog érvényesítésekor még meglevő gazdagodás összegét, az ajándékozónak egészben visszatéríti. A sorrend, amelyet az ajándékozónak a visszakövetelési jog érvényesítésében meg kell tartania, ha több megajándékozott van és ezekkel különböző időben jött létre az ajándékozási szerződés, az 1207. §. analóg szabályának felel meg. A visszakövetelési jog gyakorlása a Tj.-ban felállított korlátok között is szükségképen zavarólag hat a megajándékozott gazdasági viszonyaira, és pedig annál nagyobb mértékben, minél később gyakoroltatik. A Tj. ugyanazért szükségesnek látta gyakorlását időbeli korláthoz kötni; az ajándékozás foganatba menetelétől számított tíz éven túl ily követelésnek többé nincs helye, hacsak előfeltételei ezen időn belül be nem állottak és az ajándékozó a megajándékozottat ugyanezen időn belül arról, hogy jogát érvényesíteni akarja, nem értesítette (1208., 1209. §.). V. Azt a vagyoni juttatást, amelyet a megajándékozottnak szán, az ajándékozó meghagyással terhelheti, anélkül hogy az ügylet ingyenessége ezáltal változást szenvedne; csak a megajándékozottnak juttatott előny értéke kevesbedik a meghagyás terhével. Hogy a meghagyás teljesítése nem ellenértéke az ajándékozót terhelő szolgáltatásnak, az kifejezést talál abban, hogy az ajándékozó a szerződésből folyó kötelezettségének teljesítését nem teheti függővé a meghagyás egyidejű teljesítésétől. Csak ha ő már teljesítette kötelezettségét, ad neki a Tj., a törvényhozások nagyobb részével egyezően, jogot arra, hogy a megajándékozottól a meghagyás teljesítését követelje (1210. §. 1. bek.). Hogy oly esetben, amikor a meghagyás harmadik személy javára szól, a harmadiknak is van-e a megajándékozott ellen önálló kereseti joga, az oly kérdés, mely a 809. §. alapján bírálandó el. Amennyiben a harmadik személy javára kötött szerződés előfeltételei nem forognak fenn, az ajándékozó életében egyedül ő tőle függ, hogy akar-e a meghagyásnak foganatot szerezni vagy sem. Halála után ebbeli joga örökösére száll át, de minthogy nem mindig várható, hogy az ajándékozó közérdekű intentioját az örököse is magáévá fogja tenni, azzal a korlátozással, hogy közérdekű meghagyás teljesítését az ajándékozó halála után az illetékes hatóság is követelheti (1210. §. 2. bek.). Az a körülmény, hogy a meghagyás teljesítése nagyobb költséggel jár, mint amennyit a felek a szerződés megkötésekor feltételeztek, magában véve nem ok a meghagyás teljesítésének megtagadására vagy a meghagyás leszállítására; a megajándékozottnak ily esetben meg kell nyugodnia abban, hogy az ajándékozásból reá háramló előny csekélyebb, mintsem várta. Csak abban az esetben tarthat számot védelemre, ha az ajándék értéke harmadik személynek az ajándék Képv. iromány. 1910—1915. XXXIII. kötet. 23