Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
178 1212—1213. §. tárgyára vonatkozó jogánál vagy az ajándékba adott dolog hiányosságánál fogva a meghagyás teljesítésével járó költséget sem fedezi. A Tj. erre az esetre egyrészt halasztó kifogást ad a megajándékozottnak, aki annak alapján a meghagyás teljesítését mindaddig megtagadhatja, amíg a hiányzó összeg pótolva nincs; másrészt, ha a kapott érték elégtelenségéről való tudomás nélkül már teljesítette a meghagyást, azt a jogot biztosítja neki, hogy az ajándékozótól a felmerült költségtöbblet megtérítését követelje. Mind a kifogás, mind a megtérítési követelés az 1203. .§. előfeltételeitől függetlenül illeti meg a megajándékozottat, a kifogás — ellentétben a megtérítési követeléssel — függetlenül attól is, hogy a megajándékozott a szerződés megkötésekor a harmadik személy jogát vagy a dolog hiányosságát ismerte-e vagy sem (1211. §.). Ha a meghagyás teljesítetlen marad, a megajándékozott gazdagítása legalább annyiban célját tévesztette, amennyiben az ajándék értéke a meghagyás teljesítésére lett volna fordítandó ; oly esetben pedig, midőn épen a meghagyás teljesítése volt a főcél, amelyet az ajándékozó el akart érni, a meghagyás nem-teljesítése folytán az ajándékozás célja egészben meghiúsul. Ebből következik a Tj.-ban kimondott az a szabály, hogy a meghagyás nem-teljesítése esetében, az ajándék ahhoz képest, hogy teljesítése az ügylet fő- vagy mellékcélja volt-e, mint alapjafogyott szolgáltatás a condictiók szabályai szerint egészben vagy részben visszakövetelhető (1212. §. bek.). A Tj. tehát az ajándékozással kapcsolatos meghagyást, ellentétben az öröklési jogban (1703. §.) elfoglalt állásponttal, nem tekinti az ügylet bontó feltételének, ami igazolva van azáltal, hogy az ajándékozót megillető kereseti jog mellett és tekintettel arra, hogy a meghagyás teljesítése rendszerint csak mellékcélja a juttatásnak, a bontó feltétel következményeinek alkalmazása a felek intenciójával ellenkező túlszigor volna. Ami azt a kérdést illeti, hogy az ajándékozónak visszakövetelési joga mikor nyílik meg, azt a Tj. azzal dönti el, hogy e tekintetben azon szabályok alkalmazását írja elő, amelyek kétoldalú szerződésekre vonatkozóan az elállási jog előfeltételeit határozzák meg. Az ehhez képest alkalmazandó 927. §-ból következik, hogy az ajándékozónak a megajándékozottat előbb késedelembe kell ejtenie, azután pedig rendszerint a mulasztás következményeire való figyelmeztetéssel a meghagyás teljesítésére megfelelő véghatáridőt kell kitűznie ; ily határidő kitűzése nélkül csak úgy gyakorolhatja visszakövetelési jogát, ha a meghagyás teljesítése a késedelem következtében érdekét vesztette vagy annak teljesítésére már a szerződésben fix határidő volt kitűzve (1212. §. 2. bek.). Hogy oly esetben, mikor harmadik személy vagy a hatóság a meghagyás teljesítését követelheti, a visszakövetelési jogot csak a harmadiknak vagy a hatóságnak hozzájárulásával lehet gyakorolni, az megfelel annak az álláspontnak, amelyet a Tj. a 820. §. 1. bekezdésében harmadik személy javára kötött szerződésekre vonatkozóan az elállási jog gyakorlására nézve elfoglal (1212. §. 3. bek.). VI. A Tj. két okból engedi meg az ajándékozás visszavonását: tékozlás okából és hálátlanság miatt. a) A tékozlás okából való visszavonás a fennálló joggal szemben újítás ; igazolására az szolgál, hogy a tékozlás miatti gyámság a dolog természete szerint többnyire csak akkor rendeltetik el, mikor a tékozló vagyona tetemes részét már elfecsérelte ; kívánatos tehát, hogy a gyám legalább azt a kárt, amelyet a tékozló' a gyámság hatályát közvetlenül megelőző időben (egy éven belül) oktalan ajándékozások és főleg ajándékozási ígéretek által okozott magának, a visszavonási jog gyakorlása által részben helyrehozhassa. A visszavonás folytán a juttatás jogalapját elvesztvén, a megajándékozott a kapott értéket a condictiók szabályai szerint visszatéríteni köteles (1213. §.).
