Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
170 1179-1190, §. kell fordítania a tárgy megőrzésére és fenntartására és tartózkodnia kell minden oly tényleges vagy jogi rendelkezéstől, amely a visszavásárlási jogot meghiúsítaná vagy csorbítaná. Ehhez képest a Tj. egyrészt felelőssé teszi őt a tárgynak az ő hibájából időközben bekövetkezett rosszabbodásáért és elpusztulásáért, valamint a visszaszolgáltatásnak az ő hibájából időközben beállott hasonló akadályaiért; másrészt, ha ő a tárgyra időközben költekezett, költségmegtérítési követelését a költekezés által előidézett értékemelkedésre korlátozza, és ily értékemelkedés hiányában csak az elviteli jogot biztosítja neki (1178. §. 1., 2. bek.). A vevő azonban nem felelős a tárgy rosszabbodásáért és viszont nem követelhet költségmegtérítést, ha a tárgynak visszavásárláskori becsértéke van visszavásárlási árként megállapítva, mert ilyenkor a rosszabbodás vagy az értékemelkedés már a becsérték megállapításánál vétetik figyelembe (1178. §. 3. bek.). Ugyanezen irányelvből következik, hogy ha harmadik személy a vétel tárgyára nézve a vevő jogán időközben oly jogot szerzett, amely az eladó ellen érvényesíthető, a vevő köteles a tárgyat a harmadiktól visszaszerezni vagy ennek jogától mentesíteni (1179. §.). Ez nemcsak esetre áll, ha a harmadik a vevővel kötött jogügylet útján szerezte meg a tárgyat vagy a tárgyon valamely jogot, hanem akkor is, ha a tárgyat vagy a jogot a vevő jogán más úton, nevezetesen végrehajtás útján vagy a vevő ellen elrendelt csőd folyamán szerezte meg. A vevőnek tehát a Tj. felfogása szerint szavatolnia kell azért, hogy harmadik személy az ő jogán a vétel tárgyára nézve időközben nem szerez oly jogot, mely a visszavásárlási jog gyakorlása esetében az eladó ellen érvényesíthető volna. Az eladó visszavásárlási joga mint kötelmi jog közvetlenül csak a kötelezett — a vevő — ellen irányul. E jog hatálya azonban a Tj. szerint jelentékenyen fokozva van azáltal, hogy gyakorlása esetében az eladó a vétel tárgyát nemcsak a vevőtől, hanem oly harmadik személytől is visszakövetelheti, aki azt a vevő jogán időközben a visszavásárlási jogról tudva vagy ingyenesen szerezte. Ha az eladó a harmadikkal szemben ebbeli jogával él, a visszavásárlási árt ennek kezéhez köteles fizetni, mint aki ez esetben a vevő engedményesének tekintendő. Hogy az eladó a visszavásárlásból eredő kifogásait a harmadikkal szemben is érvényesítheti és a visszavásárlásból eredő ellenköveteléseit ennek is beszámíthatja, a 998. és 999. §. általános szabályainak felel meg (1181. §. 1. és 2. bek.). Végrehajtás és csőd esetében azonban a visszavásárlási jog fenntartása harmadik személyekkel szemben nem hatályos; az eladott tárgynak végrehajtási vagy csődbeli értékesítése túlságosan meg volna nehezítve, ha a visszavásárlásra jogosult még attól is visszakövetelhetné, aki árverésen vagy a vevő csődtömeggondnokától szerezte (1181. §. 3. bek.). Az 1181. §. szabályai, mint általános szóhangzásukból kitűnik, nemcsak akkor alkalmazandók, ha a harmadik közvetlenül a vevőtől, hanem akkor is, ha ennek oly külön jogutódjától szerezte a tárgyat, akivel szemben a visszakövetelésnek helye volt. Oly harmadik személlyel szembén, aki nem magát a tárgyat szerezte meg, hanem a tárgyon szerzett valamely jogot, a visszavásárlásra jogosult nem léphet fel; az 1181. §. szabályainak ily harmadik jogszerzőkre való megfelelő kiterjesztését a Tj. azokra a bonyadalmakra való tekintettel, amelyeket ez felidézne, nem tartotta helyén valónak. A visszavásárlási jog fenntartásával a felek, ha a fenntartásnak még nagyobb és még szélesebb körű hatályt akarnak biztosítani, elidegenítési tilalmat kapcsolhatnak össze. Ebben az esetben az eladónak harmadik személyekhez való viszonyában az 1181. §. szabályai helyett az elidegenítési tilalomnak a 396—403. §-okban foglalt szabályait kell alkalmazni (1182. §.).