Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

171 A visszavásárlási jog mint olyan nem tárgya telekkönyvi bejegyzésnek, de a vele összekapcsolható elidegenítési tilalmat, ha ingatlanra vonatkozik, a 399. §-hoz képest a telekkönyvbe be lehet jegyezni.. Szintúgy mint az elállás és a vétel felbontásának joga — és ugyanazokból a okokból — a visszavásárlás joga is oszthatatlan ; a Tj. kimondja, hogy többeket közösen megillető visszavásárlási jogot csak egészben gyakorolhatni. Míg azonban az előbb említett jogok minden jogosultra nézve megszűnnek, ha egyikükre nézve megszűntek, addig a visszavásárlás jogát, ha a jogosultak valamelyike nem él jogával vagy elesett tőle, a többiek egészben gyakorolhatják (1180. §.). Az eltérés tárgyilag indokolt; aki az elállás vagy a vétel felbontásának jogától elesik, annak még mindig fennmaradnak a szerződésből folyó egyéb jogai; ellenben a visszavásárlási jogtól való elesés merő jogvesztés, méltánytalan volna tehát csak azért, mert a jogosultak egyike vagy egy része nem akar jogával élni vagy arról lemondott, a többieket ily joghátránnyal sújtani. A visszavásárlási jog nem lévén követelés, elévülés alá nem esik. Jogpolitikai és gazdasági szempontból azonban mindenesetre szükséges e jog gyakorlását időbeli korláthoz kötni, mert az a bizonytalanság, hogy fog-e gyakoroltatni, nemcsak a jogbiztonságra hátrányos, hanem a vevőt a vétel tárgyának kihasználásában, ingatlanoknál különösen befektetéseknek és javításoknak eszközlésében tetemesen korlátozza és így közgazdaságilag is káros. A Tj. ugyanazért ingatlanokra nézve tíz évi, más tárgyakra nézve három évi záros határidőt állapít meg, amely alatt a visszavásárlás jogát e jog külömbeni megszűnésének terhe alatt gyakorolni kell; a feleknek pedig csak e határidők megrövidítését engedi meg, meghosszabbításukat nem. A határidő meg van tartva, ha az eladó a határidőn belül megteszi az 1177. §. 1. bekezdése szerinti nyilatkozatát; azok a követelések, amelyek őt az ezen nyilatkozattal létrejövő visszavásárlási ügylet alapján megilletik, a rendes elévülési idő alatt évülnek el. III. Elővásárlás. r A Tj.-nak az elővásárlásra vonatkozó szabályai azt az esetet tartják szem előtt, mikor az elővásárlási jog szerződéssel van megállapítva ; mennyiben és mily eltérésekkel lesznek e szabályok a törvényen (pl. az 1894 : V. t.-c. 17. §-án) alapuló elővásárlási jogra alkalmazandók, azt az életbeléptető törvény fogja meghatározni. Az elővásárlási jogot nemcsak — mint a visszavásárlás jogát — egy megelőző adásvételi szerződésre vonatkozással az eladó javára, hanem bárki javára lehet megállapítani. Az ilyen szerződés, amennyiben ingatlanra vonatkozik, alaki kellékek szempontjából az 1114. §. 2. bekezdésének rendelkezése alá esik. Az elővásárlási jog a kötelezettet az illető tárggyal való tényleges rendelkezésben egyáltalán nem, a jogi rendelkezésben csak a vétel útján való elidegenítés tekintetében korlátozza. Gyakorlása eszerint általában szűk körre van szo-^ rítva ; a jogosult a Tj. szerint két esetben gyakorolhatja jogát : a) ha a kötelezett a harmadik személytől kapott vételi ajánlatot az elővásárlásról való nyilatkozás végett vele közli; b) ha a kötelezett a tárgyat harmadik személynek eladja. Az utóbbi esetben a kötelezett köteles ugyan a történt eladást a jogosulttal haladéktalanul közölni, de az elővásárlási jog gyakorolhatása nem függ attól, hogy a közlés megtörtént-e (1184. §.). Mindkét esetben az a hatálya van a közlésnek, hogy a jogosultnak védelmére szolgál, ha a harmadiknak ajánlata vagy a vele kötött szerződés utólag érvénytelennek bizonyul; a kötelezett ugyanis, ha a jogosult az ő közlése alapján és a közlés valóságában bízva gyakorolta jogát, nem hivatkozhatik vele szemben a közlés valótlanságára vagy arra, hogy a közölt ajánlat vagy szerződés semmis vagy megtámadható (1190. §.). 22* i