Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1149-1151. §. 163 kor, mikor az eladó a hibát csalárdul elhallgatta. A vevőnek — bár súlyos — gondatlanságát ily esetben az eladó dolusa absorbeálja. Csalárdul elhallgatottnak a Tj. akkor tekinti a hibát, ha az eladó nemcsak maga ismeri, de azt is tudja, hogy a vevő nem ismeri, és hogy akaratelhatározására befolyással volna, ha ismerné ; ha tehát a hibát azért hallgatja el, hogy a vevőnek tudomására ne jusson és akaratelhatározására befolyással ne lehessen. Ellenben nem szükséges a csalárd elhallgatás fogalmához, hogy az eladó a hiba felismerését valamely positiv cselekménnyel a vevőre nézve lehetetlenné tegye vagy megnehezítse vagy a vevőt a dolog megvizsgálásától visszatartsa. A csalárd elhallgatás fogalma tehát jelentékenyen tágabb, mint a K. T. 350. §-ban említett „csalás"-nak a kereskedelmi judicaturában elfogadott fogalma (1148. §. 2. bek.). Hogy végrehajtás útján eladott dolgok tekintetében hiánymentességi szavatosságnak nincs helye (1149. §. 1. bek.), az megfelel a fennálló jognak és az 1137. §. analóg szabályának. A szavatosság ily esetben egyaránt ki van zárva, akár árverésen, akár a törvényben meghatározott esetekben a bírói kiküldött által szabad kézből adatott el a dolog. E szabályt a Tj. kiterjeszti az olyan dolgokra is, amelyek a törvényben meghatározott esetekben vérehajtási eljáráson kívül másnak rovására nyilvános árverésen adatnak el. A 612. §. 1. bekezdésének esetén kívül ide tartoznak többek között az 1032. §. 1. bekezdésének, valamint a K. T. 347., 351., 352. §-ainak esetei (1149. §. 2. bek.). II. A szavatosságból a vevőnek a Tj. szerint is, úgy mint más törvényhozások és a K. T. 348. §-a szerint, vagylagosan megállapított két joga származik, mely őt egyéb előfeltételektől függetlenül illeti meg: a vétel felbontásának és a vételár leszállításának joga (1150. §. 1. bek.). Hogy ezek közül melyiket választja, az a vevőtől függ ; minthogy mindakét jog csak korlátolt védelmet nyújt neki azon hátrányokkal szemben, amelyek a szavatossági hiányból reá háramolhatnak, legalább a saját megítélésére kell bízni, hogy e jogok melyike felel meg inkább érdekeinek. Mindkét jogot a Tj. követelésként construálja, egyrészt hogy azokat a nyomban említendő, szintén a szavatosságból eredő követelésekkel conform módon szabályozhassa és ugyancsak elévülésnek vethesse alá ; másrészt — és főleg — hogy a vevőnek azok tekintetében a jus variandi-t (lásd alább) biztosíthassa. Ha az eladott dolog csak mineműsége szerint — generice — van meghatározva, a Tj. a vevőnek az említett két jog mellett még egy harmadikat biztosít, azt is vétkességtől függetlenül és vagylagosan : a vevő, választása szerint, azt is követelheti, hogy az eladó a hiányos dolog helyett hiánymenteset szolgáltasson (1150. §. 2. bek.). E követelés voltaképen nem egyéb, mint a szerződés teljesítésének követelése, amelyet azonban a Tj., hogy közötte és a szavatosságból eredő követelések között vagylagosságot állapíthasson meg, szintén szavatossági jogként fog fel. Egy negyedik jog, melyet a Tj. ugyanezen okból soroz a szavatosságból eredő követelések közé, csak további előfeltételek alatt illeti meg a vevőt: nem-teljesítés miatt kártérítést csak úgy követelhet, ha az eladó a dolog hiánymentességéért jót állott vagy a hiányt a vevő előtt csalárdul elhallgatta, vagy ha a hiány az eladót terhelő teljesítési kötelességnek neki felróható megsértéséből ered (1151. §.). Az eladónak ezt a súlyosabb felelősségét az első esetben a garantia ígéret, a másodikban a dolus, a harmadikban az a megfontolás igazolja, hogy amennyiben a szavatossági hiány az adósnak nem-teljesítésként vagy kötelemszegésként felróható, neki ezért épúgy kell felelnie, mint a felróható nem-teljesítés vagy kötelemszegés egyéb eseteiben. A szavatosságból eredő követelések, mint az 1147. §-ból kitűnik, attól az időponttól fogva illetik meg a vevőt, amelyben az eladott dologra vonatkozó kárveszély 21*