Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

162 1147-1148. §. tották meg. A két intézmény lényege sokkal külömbözőbb, semhogy egységes szabályozásuk, mint azt többek között az osztrák ptkv. kísérletté meg, helyeselhető volna. A hiánymentességért való szavatosság az eladót két irányban terheli: szavatol egyrészt azért, hogy a dolognak megvannak a kikötött -— akár positiv, akár negatív — tulajdonságai, másrészt azért, hogy nincs oly hibája, mely értékét vagy rendeltetésének megfelelő használhatóságát elenyészteti vagy számbavehetően csökkenti (1147. §.).A ,,hiány" kifejezésen a Tj. mind a kikötött tulajdonság hiányát, mind a dolog értékét vagy használhatóságát érintő hibát érti; ahol a minőségi fogyatkozások mindkét faját akarja megjelölni, a „hiány" szót, ahol csak az utóbb nevezettet, a „hiba" szót használja. A kikötött tulajdonság hiányáért az eladó arra való tekintet nélkül szavatol, hogy az mennyiben érinti a dolog értékét vagy használhatóságát; kikötés híjján azonban csak oly hiba vétetik tekintetbe, mely a dolog értékére vagy rendeltetésének megfelelő használhatóságára számbavehetően influál, vagyis nem egészen jelentéktelen. A dolog tulajdonságára vonatkozó kikötésnek különben nem kell szükségképen kifejezettnek lennie; a tulajdonság kikötése kövétkezhetik implicite abból, hogy az eladó a dolgot mint egy bizonyos célra alkalmast adja el. A dolognak rendeltetését első sorban magától érthetően a felek szándéka határozza meg; amennyiben az meg nem állapítható, a közfelfogás irányadó. A szavatosság nem függ attól, hogy az eladót terheli-e vétkesség. A forgalom érdeke megköveteli, hogy a vevő az eladó azon kijelentésében, hogy a dolog bizonyos tulajdonsággal bír, feltétlenül megbízhassék és hogy az eladó oly esetben is, midőn a szerződés erre nézve külön kikötést nem tartalmaz, azon tulajdonságok hiányáért, amelyeket a vevő a közfelfogás szerint jogosítva van a dolgban feltételezni, ha nem is a vevő egész érdeke erejéig, de legalább az 1150. §-ban meghatározott korlátok között vétkességre való tekintet nélkül feleljen. A szavatosságot a Tj., a vételre vonatkozó egyéb rendelkezéseivel összhangban, arra az időpontra vonatkoztatja, amikor a kárveszély a vevőre átszállt. Nem elég tehát, hogy a dolog a szerződés megkötésekor volt hiányoktól ment; az eladónak garantálnia kell, hogy a szerződés megkötése és a vészé y átszállása közötti időben sem támad benne szavatossági hiány. Mint a jogért való szavatosságot, úgy a hiánymentességi szavatosságot is több irányban korlátozza a Tj. Habár a szavatosság nincs fogalmilag a „rejtett" hiányokra szorítva, az eladó a Tj. szerint sem szavatol oly hiány miatt, amelyet a vevő a szerződés megkötésekor ismert (1148. §. 1. bek.). Ez akkor is áll, ha a kikötött tulajdonság hiányáról volt a vevőnek akkor tudomása; ha ily esetben a kikötésnek az volt az értelme, hogy az eladó a hiányt helyre fogja hozni, az eladó felel ugyan eme kötelezettsége teljesítéséért, de nem szavatosság alapján, mert ennek szabályai csak oly adósra vonatkoznak, aki ad dandum, de nem olyanra, aki ad faciendum van kötelezve. A dolog tulajdonságaira vonatkozó kikötés híjján továbbá az eladó rendszerint oly hiány miatt sem szavatol, amely a vevő előtt saját súlyos gondatlansága miatt maradt ismeretlen ; mert az eladó feltételezheti, hogy a vevő a szerződós megkötésekor legalább a legközönségesebb figyelmet kifejtette és felismerte a dolog azon hibáit, amelyeket bárki minden nehézség nélkül felismerhetett. A kikötött tulajságokért való szavatosság azonban ezen az alapon nincs kizárva, mert ily kikötés esetén, vagy ha az eladó a dolog hibátlanságáért jót állott, a vevő jogosítva van megbízni az eladó szavában, és nem köteles annak vizsgálatába bocsátkozni, hogy az eladónak a dolog tulajdonságára vagy hibátlanságára vonatkozó előadása megfelel-e a valóságnak. Szintoly kevéssé van kizárva a szavatosság ez alapon olyan-