Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1122-1126. §. 155 Az 1117 — 1121. §-ok szabályainak magától érthetően oly jog eladása esetében is kell megfelelő alkalmazást nyemiök, amely dolog birtokára jogosít (1122. §.). V. Habár a vételt a cserétől épen az különbözteti meg, hogy a vevő által szolgáltatandó ellenértéknek pénzben kell megállapítva lennie, a vétel természetével nem ellenkezik, hogy a vevő a pénzbeli vételáron kívül még egyéb nem pénzbeli mellékszolgáltatásokra kötelezze magát. A gyakorlatban azonban, ha nem pénzbeli szolgáltatások is vannak kikötve, nem ritkán kétessé válik, hogy melyik szolgáltatás tekintendő fő-, melyik mellékszolgáltatásnak s hogy eszerint a szerződés vétel-e vagy másnemű szerződés. E kérdésnek nem annyira a szerződő felekre, akiknek szempontjából az 1199. §-ra való tekintettel rendszerint közömbös, hogy az ügylet vételnek vagy cserének tekintetik-e, mint inkább harmadik személyekre nézve van gyakorlati fontossága ; vannak ugyanis esetek, melyekben harmadik személynek, mint például az 1184. §. értelmében áz elővásárlásra jogosultnak joga függ a szerződésnek mikénti minősítésétől. Ezekre az esetekre való tekintettel a Tj. szükségesnek látta objectiv criterium, t. i. a pénzbeli és nem pénzbeli szolgáltatásoknak éitékviszonylata alapján eldönteni, hogy mikor forog fenn vétel, mikor nem. Hasonló szabályt állít fel a K. T. 338. §-a is, amelytől a Tj. abban tér el, hogy az ügyletet csak akkor nem tekinti vételnek, ha a nem pénzbeli szolgáltatások értéke a pénzbeli vételárt meghaladja, nem pedig már akkor, ha azzal egyenlő (1123. §.). A vétel lényegéhez tartozik, hogy az eladó a vételárt az eladott dolog vagy jog egyenértékéül fogadja el, de nem, hogy azzal objective is egyenértékű legyen. Még feltűnő aránytalanság a viszonos szolgáltatások értéke között sem teszi a vételt magában véve semmissé vagy megtámadhatóvá ; a laesio enormis miatti megtámadás intézményét (osztrák ptkv. 934., 935., 1060. §-ai), melyet hazai jogunk eddig sem ismert s az újabb törvényhozások majdnem mind elejtettek, a Tj. sem vette fel. Azon védelem mellett, amelyet a 782. §. minden szerződő félnek nyújt, akinek tapasztalatlanságával, könnyelműségével vagy megszorult helyzetéve] a másik fél rosszhiszeműen visszaélt, erre az intézményre szükség nincs. Azok az értelmezési szabályok, amelyeket a Tj. arra az esetre állít fel, ha vételárként a piaci vagy tőzsdei ár van kikötve, vagy ha a vételár súly szerint van meghatározva (1124. §.), lényegileg a K. T. 339. és 340. §-ának felelnek meg. A vételár fizetésének időpontjára nézve a Tj. nem állít fel külön szabályt; amennyiben tehát a felek kifejezetten vagy hallgatólag másban nem állapodtak meg, a vevő a fizetést a 901. §. 1. és 2. bekezdéséhez képest attól teheti függővé, hogy az eladó a saját viszonos kötelezettségeinek egyidejűleg teljesen eleget tegyen. Hogy mennyiben módosul e szabály, ha az eladó csak a tehermentesítés kötelezettségének teljesítésével van hátralékban, az 1143. §-ból tűnik ki. A vételár hitelezésével kapcsolatosan sokszor az a kikötés fordul elő, hogy a vevő a vételárról váltót vagy a vételárra nézve biztosítékot adjon. Minthogy a közfelfogás ily esetben, ha nincs is kifejezetten kimondva, a váltó vagy a biztosíték adását a hitelezés feltételéül tekinti, a Tj., a joggyakorlatot követve, ezekre az esetekre azt a szabályt állítja fel, hogy az eladó a vételár azonnali megfizetését követelheti, ha a vevő a váltó vagy a biztosíték adásával késedelembe esik (1125. §.). Sem jogi, sem gazdasági szempontból nem volna igazolható, ha a vevő az eladó beleegyezése nélkül egyszerre mind a vétel tárgyának, mind a vételárnak hasznait élvezhetné. A Tj. ugyanazért azt a törvényes kötelezettséget rója a vevőre, hogy amennyiben fizetési haladékot nem kapott, attól az időponttól fogva, amelytől kezdve a vétel tárgyának hasznait szedheti, a vételártól kamatot fizessen. Ez a kamat nem mint késedelmi kamat, hanem mint legális kamat terheli őt, tehát függetlenül attól, hogy a késedelem előfeltételei fennforognak-e, és nemcsak a vételárral együtt, hanem külön is érvényesíthető. Mivel követelhetésének nincs más 20*