Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

156 1127-1128. §. előfeltétele, mint az, hogy a vevő abban a helyzetben legyen, hogy a vétel tárgyának hasznait szedhesse (magától érthetően kiadás vagy visszatérítés kötelezettsége nélkül), a rendelkezésnek főleg oly esetben van gyakorlati jelentősége, mikor az eladó már átadta ugyan a dolgot a vevőnek, de vételári követelését abból az okból, mert egyéb kötelezettségeinek még nem tett eleget, egyelőre nem érvényesítheti (1126. §.). Míg a Tj. e részben szükségesnek látta az eladó positlóját erősbíteni, másfelől a vevő érdekében az eladó elállási jogát korlátozza. Az általános szabályokhoz képest az eladó a vevőnek a vételár fizetésében tanúsított késedelme miatt a 927. vagy a 919. §. előfeltételei alatt a szerződéstől elállhat. Ez a joga csorbítatlan marad, ha nem hitelezi a vételárt, vagyis nem állapodik meg a vevővel abban, hogy ez később teljesíthesse kötelezettségét. De ha hitelezi, a maga részéről pedig egészben teljesíti saját kötelezettségét, akkor a Tj. lemondóttnak tekinti őt arról, hogy a vevő fizetési késedelme okából akár a 927. §., akár a 919. §. alapján a szerződéstől elálljon (1127. §.). Az eladónak tehát, miután a nem-teljesítés miatti kártérítés követelése ily esetben impracticus, a fennálló jognak megfelelően csak az a joga marad fenn, hogy az utólagos teljesítést (a vételár megfizetését) és a 929. §. előfeltétele alatt a késedelemből eredő kárának megtérítését követelje. A netán szerződésileg fenntartott elállási jogot az 1127. §. szabálya nem érinti. Az elállási jog fenntartásaként fogja fel a Tj. kétség esetében az ingó dolgok eladásánál gyakran előforduló azt a kikötést is, hogy az eladó a vevőnek átadott dologra nézve tulajdonjogát a vételár megfizetéséig fenntartja. Az eladó, aki ily fenntartással kötötte meg a szerződést, nem vonhatja ugyan el a dolgot a vevő birtokából, amíg a szerződés mellett megmarad, de elállhat a szerződéstől, ha a vevő a fizetéssel késedelmes. Emellett hatályosnak ismeri el a Tj. a kikötést dologjogi vonatkozásában is és e részben azt az értelmezési szabályt állítja fel, hogy a vételár megfizetése a tulaj donátruházás halasztó feltételéül van kikötve. Minthogy a Tj. a tulajdonnak halasztó feltétel alatti átruházását általában megengedi, annak sem lehet elvi akadálya, hogy feltételül a vételár megfizetése állapíttassák meg ; gyakorlati szempontból pedig az ilyen ügyletek nélkülözhetetlenek, mert vagyontalan vevővel szemben a tulajdon fenntartása az egyetlen mód, amellyel az eladó magát vételári követelésére nézve biztosíthatja. Tekintettel azonban arra, hogy a tulajdon fenntartása nemcsak a vevőre nézve vonhat súlyos, esetleg büntetőjogi következéseket maga után, ha a megvett dologgal a fenntartás ellenére rendelkezik, hanem harmadik személyek érdekét is érinti, a Tj. a kikötést csak úgy ismeri el érvényesnek, ha okiratba van foglalva és ha ebben a vételár fizetésének határideje naptár szerint van meghatározva (1128. §.). VI. Hogy mennyiben követelhet a vevő az eladótól késedelem vagy nem-teljesítés miatt kártérítést, az az 1139. és köv. §-okban meghatározott eltérésekkel az általános szabályok szerint igazodik. ATj. anélkül, hogy a vevőt concret adatokkal bizonyítható kárának érvényesítésében korlátozná, megkönnyíti neki a kártérítési jog érvényesítését azáltal, hogy piaci vagy tőzsdei árral bíró dolog vétele esetében megengedi neki az abstract kárfelszámítást. A késedelemből eredő kár tüzetes kimutatása helyett a vevő azt a külömbözetet veheti keresetbe, amellyel a dolognak a késedelem beálltakor volt piaci vagy tőzsdei ára a teljesítéskori árát meghaladja ; a nem-teljesítésből eredő kár kimutatása helyett felszámíthatja azt a külömbözetet, amellyel a dolognak a kártérítési jog megnyílta idejében volt piaci vagy tőzsdei ára a szerződési árt meghaladja. A rendelkezés indoka az, hogy a vevő, ha megkapja, illetőleg kellő időben kapja meg a dolgot, azt a késedelem beálltakor, illetőleg a kártérítési jog megnyíltakor volt árban értékesíthette volna, tehát az eladó hibájából a külömbözettel károsodott. Ha a vevő köteles volt az eladónak az utólagos