Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

150 1101-1110. §. maga természetéből és nem változtatja át haszonkölcsönné. Ha ily esetben kétes, hogy letét vagy haszonkölcsön forog-e fenn, a kérdés azon dől el, hogy a szerződés főleg melyik fél érdekében köttetett. Ha az ügylet főcélja az volt, hogy a dolog a letevő részére megőriztessék, letéti jellegén nem változtat az a körülmény, hogy a letett dolog használata révén az ügyletből a letéteményesnek is haszna van ; ha ellenben a főcélja az volt, hogy a másik fél megszerezze a dolog ingyen használhatásának előnyét, az ügylet nem szűnik meg haszonkölcsön lenni azért, mert a haszonkölcsönadó a szerződés tartamára a dolog megőrzésének gondjától és terhétől megszabadult. Azokat a kérdéseket: hogy a letéteményes mennyiben térhet el az őrizet megállapított módjától; hogy mennyiben adhatja át az őrizetére bízott dolgot letétül harmadik személynek és mily következményekkel jár az ilyen átadás ; hogy felelősségére mily befolyással van az a körülmény, hogy a dolog megőrzését csupán szívességből vállalta el; hogy mennyiben követelheti a letevőtől költekezésének és a dolog minőségéből reá hárult kárnak megtérítését; és végül hogy minő következménnyel jár, ha a letéteményes letett pénzt jogosulatlanul a saját hasznára fordít, a Tj. lényegileg ugyanazon elvek szerint dönti el, mint a megbízási szerződésre nézve felmerülő hasonló kérdéseket; e tekintetben tehát elegendő a megbízás fejezetének indokolására utalni (1101 — 1105., 1110. §.; v. ö. az 1365., 1366., 1369., 1370., 1372., 1373. §-okkal). Annyiban is azonos a letét és a megbízás szabályozása, hogy a letéteményesnek szintúgy mint a megbízottnak, csak abban az esetben jár jutalom, ha kifejezetten vagy hallgatólag ki van kötve. A Tj. útmutatást ad arra nézve, hogy mikor kell a jutalmat hallgatólag kikötöttnek tekinteni és dispositiv szabállyal rendelkezik a jutalom mennyisége és a fizetési idő tekintetében (1106., 1107. §. ; v. ö. az 1363. §. 1. bekezdésével és a 1374. §-szal). Jutalom kikötése esetében a letéti szerződés a kétoldalú szerződésekhez közeledik, anélkül azonban, hogy azért tulaj donképeni kétoldalú szerződésnek volna tekinthető. Hogy a megőrzés és a jutalom nem mint egyenértékű szolgáltatások, nem mint csereértékek állanak egymással szemben, hanem hogy a letéti szerződésben a letevő érdeke praedominál, az kitűnik abból, hogy a letevőnek az a joga, hogy a letett dolgot, tekintet nélkül az őrizet kikötött időtartamára, bármikor visszakövetelheti (1108. §. 1. bek.), akkor is áll, ha jutalom van kikötve; és hogy, ha a letevő ebbeli jogával élve a letéteményesnek az őt terhelő szolgáltatást (a dolognak további őrzését) lehetetlenné teszi, ez utóbbinak mégis nem az egész jutalom (mint a 917. §-ból következnék), hanem csak a jutalomnak a tett szolgálatokhoz mért aránylagos része jár (1107. §. 2. bek.). Ugyanaz a szempont, hogy a letéteményes az őrizettel voltaképen mindig a letevő érdekét szolgálja, indokolja másrészt azt a szabályt is, hogy nyomós okból a letéteményes is követelheti a meghatározott idő előtt a letevőtől a dolog visszavételét ; mert méltányosan nem lehet tőle megkövetelni, hogy továbbra is ennek érdekét szolgálja, ha ezt csak a saját kárával tehetné, vagy ha a jogviszony további fenntartása őt túlságosan terhelné (1108. §. 2. bek.). A letéti szerződés alapján keletkezett jogviszony akkor is, ha a letevő az 1108. §. 1. bekezdésében, vagy a letéteményes az ugyanazon §. 2. bekezdésében meghatározott jogát gyakorolja, nem az ebbeli szándék kijelentésével, tehát nem felmondás által, hanem csak a letett dolog visszaadásával szűnik meg és ennek megtörténtéig fennmarad. Magától értetődik azonban, hogy az 1021. §. előfeltételei alatt a letevő kezéhez való visszaadást a dolognak bírói letétbe helyezése vagy bírói őrizetbe adása helyettesíti. A letéteményest terhelő visszaadási kötelezettségre nézve a Tj. a teljesítési