Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1111—1113. & 151 helyet a letéti szerződés specifikus tartalmára való tekintettel az általános szabályoktól eltérően állapítja meg; kimondja ugyanis, hogy a letett dolgot azon a helyen kell visszaadni, ahol őrizni kellett (1109. §.). Minthogy a visszaadási kötelezettség az őrzési kötelezettséggel együtt jár, a teljesítési helynek is egynek kell lennie. A letéteményes nem köteles a dolgot a letevőhöz vinni, akkor sem, ha nem az őrzés helyén, hanem másutt vette át; akkor sem, ha az őrizet tárgya pénz. A 860. §. szabálya tehát, amely szerint pénzbeli szolgáltatásra kötelezett adós a pénzt a saját veszélyére és a saját költségén a hitelező lakóhelyére köteles küldeni, a letéti szerződés adósára, aki a letevő érdekében őrzi a pénzt, nem áll. A 1097. §. 1. bekezdése és a 1099. §. szabályainak a letétre való megfelelő kiterjesztése (1111. §.) külön igazolásra nem szorul. A letéttel kapcsolatosan szabályozza a Tj. az ú. n. szabálytalan letétet is, vagyis azt a szerződést, amelynél fogva helyettesíthető dolgok oly megállapodással adatnak letétbe, hogy a letéteményes tulajdonába menjenek át és az majdan ugyanolyan fajú és minőségű dolgokat ugyanoly mennyiségben szolgáltasson vissza. Minthogy a letétnél fogva a letéteményes az átvett dolgoknak in specie való visszaadására van kötelezve, az ilyen szerződés jogszerkezeti szempontból nem letét, hanem kölcsön ; gazdasági célját tekintve azonban mégis letét, mert a letevő célja nem az, hogy a letéteményesnek hitelezzen, hanem az, hogy a pénze, bár nem in specie, hanem in genere, részére megőriztessék és ő azzal bármikor rendelkezhessék. A Tj. az ügyletnek ezen vegyes jellegére való tekintettel általában ugyan a kölcsönre vonatkozó szabályokat alkalmazza reája, de azzal az eltéréssel, hogy a visszaszolgáltatás ideje és helye kétség esetében a letét szabályai szerint igazodik és hogy a letevő követelésébe ez esetben is, úgy mint tulaj donképeni letét esetében, csak ugyanazon jogalapból eredő ellenkövetelés számítható be (1112. §. 1. bek.). A rendes letéti szerződés is átalakulhat szabálytalan letétté, ha a letevő a letéteményesnek akár a szerződés megkötésekor, akár később megengedi, hogy a letett helyettesíthető dolgokat elhasználhassa. Ily esetben a szabálytalan letétre vonatkozó szabály magától érthetően csak attól az időponttól kezdve nyerhet alkalmazást, és nevezetesen a letét tárgya tekintetében a kárveszély csak abban az időpontban szállhat át a letéteményesre, amelyben ez a dolgokat tényleg elhasználja (1112. §. 2. bek.). HETEDIK CÍM. Tétel és csere. ELSŐ FEJEZET. Vétel. Általános szabályok. 1113-1132. §. I. T. 1395-1415. §.; Ind. IV. k. 38-79. 1; Főelőadm. VII. k. 45-65. 1 (I. J. T. VI. évf. 46-66. U; Bizotts. tárgy. III. f. 66-6S. J. (I. J. T. IX. évf. függ.); II. T. 1113-1132. §. I. A kétoldalú szerződések közül a Tj. első sorban a vételt mint a gazdasági javak kicserélésére irányuló consensualis szerződések fő típusát tárgyalja. A Tj. nem adja a vétel tulaj donképeni fogalommeghatározását, de azt a belőle a szerződő felekre háramló alapkötelezettségek kiemelése által mégis olyképen jellemzi, hogy abból ezen szerződés fogalmi criteriumai is kitűnnek (1113. §.).