Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1094—1100. §. 149 kölcsön vevő vei szemben; minthogy azonban jogállása az ügylet ingyenességére való tekintettel az ajándékozóéval analóg, az ő felelőssége szintúgy van a Tj.-ban enyhítve, mint az ajándékozóé és csak szándékra és súlyos gondatlanságra terjed ki (1093. §. ; v. ö. az 1202. §-szal). Ugyanezen okból van a haszonkölcsönvevőnek és az ajándékozónak jogfogyatékosság és dologhiányok miatti szavatossága is azonos elvek szerint szabályozva (1094. §. ; v ö. az 1203. §-szal). A haszonkölcsön tartamára és megszűnésére vonatkozó szabályok közül kiemelendő az, mely a haszonkölcsönadónak bizonyos esetekben a haszonkölcsönnek rögtöni hatályú felmondását teszi lehetővé. A Tj. három esetben állapítja meg ezt a jogát: 1, ha a haszonkölcsönvevő az 1088. §. 2 bekezdésének tilalma ellen vét, vagy ha a dolog nála a saját hibájából vagy személyében fekvő és a szerződés megkötésekor előre nem láthatott okból veszélyeztetve van ; 2. ha a haszonkölcsönvevő meghal; 3. ha előre nem látott körülménynél fogva a haszonkölcsönadónak magának van szüksége a dologra. Az 1. ponton alapuló felmondási jog correspondeál a bérbeadónak az 1261. §. 1. pontjában meghatározott hasonló ogával és amennyiben enné tágabb körű a haszonkölcsön ingyenessége által van indokolva; a 2. pont esetében a felmondási jogot a haszonkölcsön szemé

1 yszerűsége, a 3. pont esetében a nyilvánvaló méltányosság igazolja. Minthogy azonban a haszonkölcsönadóval szemben gyakorolt méltányosság nem terjedhet odáig, hogy ennek a jóhiszemű haszonkölcsön vevő vallja kárát, az előbbit, ha a 3. pont alapján felmond, kötelezni kellett arra, hogy az utóbbinak a szerződés időelőtti megszűnése körüli negatív interesséjét térítse meg (1096. §.). A Tj.-nak azon szabályai, amelyek a haszonkölcsönadó visszakövetelési jogának érvényesítését az ellene vethető kifogások korlátozása által megkönnyítik és bizonyos körülmények között e jogot neki harmadik személy ellen is megadják; továbbá amelyek a haszonkölcsönvevő és a haszonkölcsönadó bizonyos követelései tekintetében kivételes rövid elévülési időt állapítanak meg, ugyanazon okokon alapulnak, mint a bérletre vonatkozó hasonló szabályok (1097 — 1099. §-ok; v. ö. az 1267., 1268. és 1270. §-okkal). HARMADIK FEJEZET. Letét 1100-1112. §. I. T. 1382-1394. §.; Ind. IV. k. 29-38. 1.; Főelőadm. VII. 31-44. 1. (I. J. T. VI. évi. 32-45. 1.); II. T. 1100 -1112. §. A letéti szerződés alapján, melynek tárgya a Tj. szerint, eltérően az osztrák ptkv. 960. §-ától, csak ingó dolog lehet, a letéteményest a letétbe vett dolog megőrzésének és visszaadásának kettős kötelezettsége terheli (1100. §. 1. mondata). Azonban nem minden szerződés letéti szerződés, amelyből folyólag az adós valamely dolog megőrzésére van kötelezve ; letét csak akkor forog fenn, ha a dolognak a letevő részére való megőrzése az ügylet főcélja, a másik félnek principális kötelezettsége. E kötelezettsége tekintetében a letéteményes jogállása lényegileg a megbízott jogállásának felel meg, sőt a letéti szerződés ennyiben voltaképen nem más, mint a megbízási szerződésnek egy minősített faja. Ez magyarázza meg, hogy a letétre vonatkozó szabályok nagyrésze azonos a megbízás szabályaival. A letett dolog használatára a letéteményes nincs jogosítva, hacsak a letevő,a használatot neki kivételesen meg nem engedte (1100. §. 2. mondata). Másrészt a dolog használatának megengedése magában véve még nem vetkőzteti ki a letétet a