Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1086—1088. §. 147 kell az adós kötelezettségére a szolgáltatás lehetetlenülésének általános szabályait alkalmazni. Ami a kölcsön visszafizetésének idejét illeti, a Tj. különböztet a kamattalan és a kamatozó kölcsön között. Az előbbit az adós más megállapodás hiányában bármikor visszafizetheti, a hitelező kétség esetében, azaz ha a körülményekből más nem következik, bármikor visszakövetelheti. A kamattalan kölcsön az esetek túlnyomó részében szívességi kölcsön, az ilyen kölcsönnél pedig a kölcsönadó rendszerint számít arra, hogy pénzét haladéktalanul visszakapja (1086. §. 1. bek.). Ellenben a kamatozó kölcsön a tőkeelhelyezésnek lévén egyik módja, itt gazdasági okokból a kölcsön lejáratát más megállapodás hiányában felmondáshoz kellett kötni és a felmondási időt a kölcsön nagyságához képest rövidebb vagy hosszabb tartamban megállapítani (1086. §. 2. bek.). Túlterhes kamatra felvett kölcsönnek megfelelő rövid idő alatti visszafizetését már a 881. §. 1. és 2. bekezdésének rendelkezései teszik az adósnak lehetővé. A Tj. azonban függetlenül attól, hogy a kölcsön minő kamatra és hogy egyáltalán kamatra adatott-e, szükségesnek találta az adósnak cogens jogszabállyal azt a jogot biztosítani, hogy bizonyos idő — 10 év — eltelte után a kölcsönt a törvényes felmondási idő megtartásával minden esetre felmondhassa, mert visszásnak és gazdaságilag károsnak tekinti, hogy az adós esetleg határtalan ideig legyen köteles megtartani és kamatoztatni egy kölcsönt, amelyre már nincs szüksége (1086. §. 3. bek.). A bemutatóra szóló adóslevelekre nézve tett kivételt a közforgalom érdeke indokolja. A kölcsönszerződéssel kapcsolatosan a Tj. a kölcsönelőszerződésre vonatkozólag is vett fel egy §-t, mely tartalmilag a 902. §-hoz csatlakozik. Aki kölcsönt ígér, azzal a hallgatólagos fenntartással szokta ígérni, hogy a kölcsönkérő hitelképes legyen és a kölcsön kiszolgáltatásáig az maradjon, mert a forgalmi élet a hitelképességet a hitelezés magától értetődő feltételének tekinti. A Tj. ehhez képest kimondja, hogy aki kölcsön adására kötelezte magát, az kétség esetében megtagadhatja annak kiszolgáltatását, ha a másik fél vagyoni viszonyai oly rosszak, hogy a kölcsön visszafizetése ezáltal veszélyeztetve van. Ez a jog azonban nem illeti meg, ha a másik fél rossz vagyoni viszonyait a szerződés megkötésekor ismerte vagy saját hibájából nem ismerte, és megszűnik, ha a másik fél neki biztosítékot ad (1087. §.). MÁSODIK FEJEZET. Haszonkölcsön. 1088-1099. §. I. T. 1369-1381. §'., Ind. IV. k. 14-29 1.; Főelőadm. VII. k. 22-30. 1. (I. J. T. VI. évf. 23-31. 1.); II. T. 1088-1099. §. A Tj. a haszonkölcsönnek mint egyoldalú reálszerződésének alaphatását emeli ki, egyúttal pedig e szerződés criteriumait is meghatározza, midőn kimondja, hogy aki valamely dolgot mástól ingyenes használatra kap (a haszonkölcsönvevő), ugyanazt a dolgot a használat idejének eltelte után a haszonkölcsönadónak visszaadni köteles (1088. §. 1. bek.). Haszonkölcsön tárgya eszerint csak dolog lehet, de nemcsak ingó, hanem, mint az 1088. §. 1. bekezdésének általános szóhangzásából és az 1097. §. 2. bekezdésének speciális rendelkezéséből kitűnik, ingatlan is. Ennyiben a Tj. megegyezik a fennálló joggal. Az elhasználható dolgok elvben nincsenek kizárva a haszonkölcsönbe adható dolgok köréből, tényleg azonban csak annyiban képezhetik haszon19*