Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

146 1083—1085 §. kapta effective a valutát, ha a kölcsönadó azt az ő utasítására egy harmadik személynek, pl. a kölcsönvevő hitelezőjének szolgáltatja ki, vagy ha egy girobanknál évő számla követelését a kölcsönvevővel egyetértőleg ennek számlájára íratja át. Záloglevélkölcsönnél a kölcsönadó pénzintézet a pénzben meghatározott kölcsönösszeget rendszerint a saját zálogleveleiben, tehát adósi nyilatkozataiban szolgáltatja, amelyek azután a kölcsönvevő számlájára értékesíttetnek. Nem ellenkezik tehát a valutakellékkel az oly megállapodás sem, amellyel az adós, aki más jogalapon van helyettesíthető dolgok szolgáltatására kötelezve, a hitelezővel abban egyezik meg, hogy azokkal azontúl kölcsönképen fog neki tartozni (1082. §. 2. bek.). A kölcsönvevő ily esetben megkapja a valutát azáltal, hogy egy más jogalapon fennálló hasonló tárgyú kötelezettsége alól mentesül; a megállapodás fo ytán ugyanaz a helyzet áll elő, mintha az adós a régi alapon fennálló tartozását kifizette és a fizetett összeget kölcsönképen nyomban visszakapta volna. Az ellen, hogy ily megállapodással a valutakelléket ki ne lehessen játszani, garantiát nyújt az a körülmény, hogy a megállapodás hatálya az ekként megújított kötelezettség fennállásától függ ; az 1046. §. rendelkezései ide is szólnak. A kölcsön visszafizetésének kötelezettségén kívül a kölcsön vevőt külön kikötés alapján kamatfizetés kötelezettsége is terhelheti. Minthogy a kamat a tőkehasználat ellenértéke, a Tj. erre nézve úgy rendelkezik, hogy a kamat utólag fizetendő és pedig a hazai szokásnak megfelelően félévenként, ha pedig a kölcsön fél évnél előbb jár le, annak lejártakor. A felek ugyan megállapodhatnak abban, hogy a kamat előre fizettessék ; nehogy azonban a valutakelléket és a törvényes kamatmaximumot ily megállapodással ki lehessen játszani, a Tj. fennálló jogunkkal (1877 : VIII. t.-c. 5. §-a) megegyezően kimondja, hogy félévnél hosszabb időre a kamatot a kölcsön adásakor előre levonni nem szabad és hogy az ennek ellenére vagy a bírói úton érvényesíthető mértéken felül előre levont kamat a tőkét apasztja. Megfelelő szabállyal gondoskodik a Tj. arról is, hogy a törvényes kamatmaximumot oly esetben se lehessen áthágni, amikor a kölcsönadó a pénzben meghatározott kölcsönösszeg fejében a kölcsön ve vőnek értékpapírokat vagy más dolgokat ad (1083. §.). Nem ritkán előfordul, hogy a kölcsönvevő többnek visszaszolgáltatására kötelezi magát, mint amennyit kapott. A Tj. fennálló jogunkkal (1877 : VIII. t.-c. 6. §-a) a lényegben megegyezően, az ily kikötés bírói érvényesítését csak annyiban engedi meg, amennyiben a többlet a törvényes kamatmaximumba nem ütközik (1084. §.). Ha a kölcsönadó értékpapírokban adja a kölcsönt, két eset lehetséges. Lehet, hogy a felek pénzben határozták meg a kölcsönösszeget és hogy a kölcsönadó az értékpapírokat készpénz helyett adja a kölcsön ve vőnek. Ez esetben a kölcsönvevő nem kapott többet, mint amennyit az értékpapírok az átadáskor értek, és visszaadási kötelezettsége erre az összegre szorítkozik, de másrészt független attól, hogy a lejáratkor forgalomban vannak-e még ily értékpapírok vagy sem. Lehet azonban az is, hogy a felek valóságos értékpapirkölcsönt kötnek, vagyis hogy maguk az értékpapírok képezik a kölcsön tárgyát és az adós ugyanilyen és ugyanennyi értékpapírt köteles a kölcsönadónak visszaszolgáltatni. Ily esetben a szerződés annyiban aleatorius, hogy az értékpapírok időközi értékemelkedése a kölcsönadó haszna, időközi értékcsökkenésük az ő kára. Ha a lejáratkor eféle értékpapírok már nincsenek forgalomban, az adósra nézve voltaképen a szolgáltatás lehetetlenülésének esete forog fenn ; minthogy azonban oly esetben, mikor az értékpapírok beváltás által vonattak ki a forgalomból, a beváltási ár helyettesíti az értékpapírt, az adóst ily esetben azon pénzösszeg megfizetésére kell kötelezni, amellyel az értékpapírokat beváltották (1085. §.). Csak ha más okból mint beváltás folytán szűntek meg a forgalom tárgyai lenni, pl. azért, mert időközben teljesen értéktelenekké váltak,