Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1081- 1082. §. 145 kifogásról az adós magától érthetően épúgy lemondhat, mint bármely más kifogásról (1080. §. 2. bek.). V. Az elévülési határidőktőr lényegesen különböznek a záros határidők, amelyeket a törvény egyes esetekben valamely jognak per útján való érvényesítésére megszab. A jogérvényesítés elmulasztása ily esetben nemcsak kifogást hoz létre, hanem a jog elenyészósót vonja maga után; ugyanazért a záros határidőket hivatalból kell figyelembe venni. Az elévülés nyugvására ós félbeszakadására vonatkozó szabályok a záros határidőkre rendszerint nem állanak, hacsak a törvény bizonyos záros határidőkre egyes ily szabályokat kivételesen ki nem terjeszt. Azonban a záros határidők céljának megfelelően rájuk nézve is áll az a szabály, hogy az az idő, mely alatt a jogszolgáltatás szünetel, a határidőbe be nem számítható (1081. §.). HATODIK CÍM. 4 , • . ... Kölcsön, haszonkölcsön, letét. Az egyes kötelmek tárgyalására térve át, a Tj. e címben az ú. n. „reálszerződéseket" foglalja össze. A kölcsönt, haszonkölcsönt és letétet ugyanis nem kétoldalú szerződésként fogja fel, amelyből viszonos kötelezettségek származnak, hanem egyoldalú szerződésként, amelynek főhatása a kölcsön- vagy haszonkölcsön vevőt vagy a letéteményest terhelő visszaszolgáltatás kötelezettségben áll, és amelynek létrejötte ugyanazért fogalmilag attól függ, hogy a másik fél a kölcsön, haszonkölcsön vagy letét tárgyát a kötelezettnek átadja. Csak ez az átadás hozza létre a szerződéskötés egyéb előfeltételeinek fennforgása esetében a reálszerződést, amelytől tehát meg kell különböztetni a felek között esetleg létrejött azt az előszerződést, amellyel az egyik fél a másik irányában kölcsönnek vagy haszonkölcsönnek adására vagy letétnek elfogadására kötelezte magát ELSŐ FEJEZET. Kölcsön. 1082-1087. §. I. T. 1360-1368.; Ind. IV. k. 3-14. 1.; Főelőadm. VII. k. 1-21. 1. (I. J. T. VI. évf. 2-22. 1.); II. T. 1082-1087. §. A reálszerződés álláspontjának megfelelően a Tj. a kölcsönvevő kötelezettségét a kölcsönvaluta megkapásától feltételezi: aki pénzt vagy egyéb helyettesíthető dolgokat mástól kölcsön kap, ennek fejében ugyanolyan fajú és minőségű dolgokat ugyanoly mennyiségben köteles a másik félnek visszaszolgáltatni (1082. §. 1. bek.). A Tj. álláspontjának gyakorlati jelentősége épen a kölcsönnél tűnik ki leginkább, mert az uzsora elleni küzdelemben az adós védelmére szolgál. Aki kölcsönt követel vissza, annak nem elég kimutatnia, hogy a kölcsönösszegre nézve az adóssal megegyezett, hanem bizonyítania kell, hogy a kölcsön valutáját neki tényleg megadta. A valutakellék azonban nem úgy van értve, mintha a kölcsönt csak akkor lehetne megkapottnak tekinteni, ha kézről kézre adatott át az adósnak. A modern forgalmi élet ezenkívül sok más módját ismeri a valuta kiszolgáltatásának, mely nem kevésbé reális, mint a kézről-kézre való átadás. A kölcsönvevő akkor is megKépvh. iromány. 1910—1915. XXXHI. kötet. 19