Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

142 1068-1073. §. az elévülési idő, azt már külön keresettel sem érvényesíthetné. A Tj., hogy ezt a visszásságot elkerülje, a beszámítás perbeli érvényesítésének az elévülésre vonatkozólag félbeszakító hatályt tulajdonít. d) A perbehívás abban a perben, amelynek kimenetelétől a perbehívónak követelése függ. A szabálynak főleg azon követelések tekintetében van gyakorlati jelentősége, amelyeket a harmadik személy részéről keresettel megtámadott vevő az eladó ellen szavatosság vagy kártérítés címén érvényesíthet és amelyeknek érvényesítése idő rövidsége miatt sokszor lehetetlenné válnék, ha a hitelező az elévülést az adós perbehívásával félbe nem szakíthatná, i . e) A végrehajtás kérése és minden végrehajtási cselekmény. Nincs semmi elfogadható ok arra, hogy a végrehajtható követelések elévülése úgy, mint az 1881:LX. t.-c. 23. §-ának 2. bekezdése rendeli, semmi körülmény által •ne legyen félbeszakítható. A rendes elévülési idő megrövidítésével szemben kétszeresen indokolt a hitelezőnek megadni a lehetőséget arra, hogy végrehajtható követelésének elévülését a megfelelő végrehajtási lépések megtétele által megakadályozhassa. A jogérvényesítés mindezen módjaira nézve a Tj., lényegileg összhangban a keresetindítás esetére felállított szabályokkal, meghatározza az elévülés félbeszakadásának tartamát és a félbeszakadás nemleges előfeltételeit, vagyis azokat az eseteket, amelyekben a félbeszakadás visszahatólag hatálytalanná válik. Az a)—d) pontok eseteire nézve azonkívül az 1067. §. szabályának hasonlatosságára megállapít egy harminc napos póthatáridőt, amely alatt a hitelező, ha a jogérvényesítés a választott módon sikertelen maradt, annak az elévülést félbeszakító hatályát fenntarthatja azáltal, hogy a követelést keresettel vagy az elévülés félbeszakítására alkalmas más módon érvényesíti (1068—1071. §.). Amit a Tj. az elévülésnek a követelés érvényesítése általi félbeszakítása esetére rendel, az megfelelően akkor is áll, ha a követelést választott vagy külön bíróság vagy közigazgatási hatóság előtt kell érvényesíteni; de azzal az eltéréssel, hogy ha a választott bírósági szerződésben a bírák nincsenek megnevezve vagy más okból kell választott bírót kijelölni, vagy ha a választott bírósághoz csak valamely más előfeltétel teljesítése után lehet fordulni, az elévülés mát- azáltal félbeszakad, hogy a hitelező az ügyének elintézéséhez szükséges lépéseket megteszi (1072. §.). Az elévülés félbeszakításának egy különleges módját állapítja meg a Tj. a tiltott cselekményekből eredő követelésekre nézve; ezeket a bűnvádi feljelentés, a magándindítvány megtétele és a kötelezett ellen irányuló minden nyomozati cselekmény is félbeszakítja. A sértett a bűncselekményből eredő magánjogi követelését sok esetben a bűnvádi eljárás során is érvényesítheti (1896; XXXIII. t.-c. 5. §-a); de ha nem forognak is fenn ennek előfeltételei, a sértettnek legtöbbször érdekében fog állani, hogy elsősorban a büntető bírósághoz forduljon, mert magánjogi követelésének érvényesítése nagy mértékben meg van könnyítve, ha annak jogalapja és a kötelezett személy már büntető úton meg van állapítva. Közérdekben sem kívánatos a sértettet arra szorítani, hogy büntetendő cselekményből eredő magánjogi követelését az elévülés elkerülése végett polgári per útján érvényesítse, mielőtt a cselekmény miatt folyamatba tett bűnvádi eljárás be van fejezve. Ez indokolja, hogy a Tj. a bűnvádi úton tett joglépéseknek is az elévülésre vonatkozóan félbeszakító hatályt tulajdonít, és pedig tekintet nélkül arra, hogy a bűnvádi eljárás a kötelezettnek elítélésére vezet-e vagy sem. A félbeszaka-