Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1048—1049. §. 133 megkötésekor a régi követelést fenntartás nélkül nyugtatványozta vagy régi követelésére nézve kielégítettnek ismerte el magát. Ha a mellékjog harmadik személy ellen irányul vagy harmadik személy dolgán áll fenn, az újítás ennek helyzetét magától érthetően nem súlyosbíthatja. A Tj. kifejezetten biztosítja a kezesnek és a zálog vagy jelzálog harmadik tulajdonosának azt a jogát, hogy ha az újításhoz hozzá nem járult, a régi követelésnek ellenvethető kifogásait az új követelés ellen is felhozhassa (1047. §. 2. bek.). Az 1047. §. rendelkezései csak az ott felsorolt mellékjogokra vonatkoznak. Egyéb előjogok, amelyek a régi követeléssel össze voltak kapcsolva, az új követelésre nem szállanak át, nem különösen a csodbeli előjogok. Ezek az előjogok bizonyos követelésekkel éppen causájukra való tekintettel járnak; nem maradhatnak tehát fenn, ha a hitelező a jogalap megváltoztatásába beleegyezett. II. Elengedés. A Tj. az elengedést nem egyoldalú jognyilatkozatként (mint a dologi jogban a lemondást), hanem szerződésként fogja fel; a hitelezőnek a követelés elengedését tartalmazó jognyilatkozata tehát csak akkor válik joghatályossá, ha az adós a benne foglalt szerződési ajánlatot elfogadja. Ez az elfogadás azonban, minthogy belőle az adósra kizárólag jogi előny hárul, a 734. §-hoz képest hallgatólag is megtörténhetik. Mint rendelkezést tartalmazó szerződés az elengedés közvetlenül létesíti a jog változtatást, ips.o jure és végleg szünteti meg a követelést (1048. §.). A Tj. az elengedést rendszerint abstract szerződésnek tekinti, habár nem zárja ki, hogy a felek annak hatályát kivételesen az ügylet causájától tegyék függővé. Az elengedésnél szintúgy mint a,z engedménynél a forgalom biztonságának érdeke kívánja meg, hogy a rendelkező ügylet érvénye az alapul szolgáló causalis ügylet érvényétől lehetőleg függetleníttessók. Az elengedésnél feltételezett causa hiánya tehát a hitelezőt rendszerint csak arra jogosítja, hogy a condictiók szabályai szerint az elengedett követelés visszaállítását követelje az adóstól. Formakellék csak az ajándékozáson alapuló (ajándékozó) elengedésre (1201. §. 2. bek.) van előszabva, e tekintetben is bizonyos kivételekkel. Az elengedéssel ugyanazon tekintet alá vonja a Tj. a negatív elismerési szerződést, vagyis azt a szerződést, amelynél fogva a hitelező elismeri, hogy a követelés fenn nem áll. III. Egyesülés. Minthogy a kötelem fogalmilag két személyt feltételez, akik egymással eme jogviszonyban állanak, a kötelemnek meg kell szűnnie, ha jog és kötelezettség egy személyben egyesül (1049. §.). A Tj. célszerűnek vélte ezt a szabályt, habár a kötelem fogalmából is levezethető, itt tüzetesen kimondani, főleg mert a dologi jogok tekintetében egyes vonatkozásokban az ellenkező áll. Ha az egyesülést jogügylet idézte elő, ennek megdőltével, azaz ha hatálya közvetlenül oly körülménynél fogva szűnik meg, amely az ügylet létesítésekor már megvolt (pl. megtámadás vagy bontó feltétel teljesülése következtében), a követelés ismét feléled (1049. §. 2. bek.), i IV. A követelések az itt tárgyalt megszűnési okokon kívül más okból is megszűnhetnek; pl. bontó feltétel vagy véghatáridő következtében, vagy oly esetben, midőn a jog vagy a kötelezettség az illető fél személyéhez van kötve, ennek halálával. A Tj. feleslegesnek tartotta, hogy ezeket a megszűnési okokat felemlítse, mert azok tekintetében különleges szabályokra szükség nincs.