Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1041-1043. §. 129 dolog visszaadását vagy értékének megtérítését oly ellenkövetelésekre való hivatkozással tagadhatná meg, amelyek a letéttel vagy a haszonkölcsönnel semmi kapcsolatban nincsenek. f) Habár rendszerint az adóstól függ, hogy beszámítási jogával mikor akar élni, a törvény mégis, ha az adós az ellene indított per folyamán sem érvényesíti a beszámítást, méltán úgy tekintheti őt, mint aki a beszámítás jogával élni nem akar. Annak megengedése, hogy az adós a perben elmulasztott beszámítási nyilatkozatot még a jogerős ítélet után, esetleg a végre • hajtás stádiumában is megtehesse, a beszámítási nyilatkozat visszaható erejére való tekintettel oly következményekre vezetne, amelyeket törvénykezési szempontból helyeselni nem lehetne. Nem látszik célszerűnek megengedni, hogy az adós a jogerős ítélet végrehajtását oly ellenkövetelés alapján akaszthassa meg, amelynek beszámítását már a perben kívánhatta volna, de nem kívánta még aggályosabbnak látszik, hogy az adós a végrehajtás stádiumában megtett beszámítási nyilatkozat által a teljesítési késedelemnek már jogerős ítélettel megállapított összes következményeit megdönthesse. A Tj. ugyanazért jogerősen megítélt követelésbe rendszerint csak oly ellenkövetelés beszámítását engedi meg, amelyre nézve a beszámíthatóság előfeltételei az ítéletet megelőző tárgyalás befejezése után állottak be; olyanét pedig, amelyre nézve ezek az előfeltételek már előbb is fennforogtak, csak akkor, ha már szintén jogerősen meg van ítélve (1041. §. 1. bek.). Minthogy ez utóbbi esetben az ellenkövetelés, amelyre nézve az adós kellő időben nem élt a beszámítás jogával, csak a jogerős megítélés által válik ismét beszámíthatóvá, a beszámítási nyilatkozat az 1044. §. 2. bekezdéséhez képest nem hathat vissza korábbi időre, mint az ítélet jogerejűvó válta időpontjára. A jogerősen megítélt követelésekre nézve kimondott szabály ki van terjesztve azokra a követelésekre is, amelyek jogerős ítélet hatályával bíró egyéb határozattal vagy végrehajtható egyességgel vannak megállapítva (1041. §. 2. bek.). g) A követelés lefoglalása az adós beszámítási jogát csak oly mértékben korlátozza, mint a követelés engedményezése (1042. §. 1. mondata; v. ö. a 999. §. 1. bekezdésével). Az engedmény és a foglalás esete között azonban az a külömbség forog fenn, hogy míg az engedményessel szemben megtett beszámítási nyilatkozat, ha az adós az engedményező ellen fennálló oly ellenkövetelését kívánta beszámításra felhasználni, amely az engedményesnek be nem számítható, egészen hatálytalan, addig foglalás esetében a hasonló körülmények között megtett beszámítási nyilatkozat csak a foglaltatóval szemben, tehát relatíve hatálytalan, ellenben a végrehajtást szenvedő hitelezővel szemben hatályos (1042. §. 2. mondata). A beszámításnál is felmerül az a kérdés, amelyet a teljesítésre vonatkozólag az 1013. §. dönt el: ha a másik félnek több, beszámítás által törleszthető követelése van, a beszámítással élő fél ellenkövetelése pedig nem fedezi valamennyit, melyiket kell ezek közül törlesztettnek tekinteni? A Tj.itt különböztet, hogy a beszámítás joga csak a beszámítással élő felet illeti-e meg vagy mindakettőt. Az előbbi esetben helyesnek látszik, hogy a törlesztés sorrendje egészen az 1013. §. szerint igazodjék, vagyis hogy elsősorban a beszámítással élő fél maga határozhassa meg, melyik követelést akarja beszámítással törleszteni; és csak ha ő nem határozta meg, álljon az 1013. §. 2. bekezdésében megállapított sorrend (1043. §. 1. bek.). Ha azonban a szemben álló követelésekre vagy ezek egyné melyik ere nézve a másik félnek is van beszámítási joga, akkor nem lehet megengedni, hogy a beszámítással élő fél Képyh. iromány. 1910—1915. XXXIH. kötet. 17