Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
128 1037-1040. §. ellen vagy általában, vagy legalább annyiban védi, hogy bizonyos ellenkövetelések beszámítását velük szemben nem engedi meg. a) A beszámítást mindenekelőtt kizárhatja a felek megállapodása; a beszámítás joga az adósnak a saját érdekében lévén megadva, arról ő lemondhat. A lemondással egyenlőnek tekinti a Tj., ha a szolgáltatás tárgya megállapodás szerint vagy a kötelem természeténél fogva meghatározott célra fordítandó, pl. ha a vevő a vételár fejében az eladó bizonyos adósságainak kiegyenlítését vállalta magára (1037. §.). A rendelkezés a tartáskövetelésekre is talál annyiban, amennyiben .a tartás a jogosultnak életfenntartására szükséges. b) Pusztán abból, hogy az adós határozott helyen vagy határozott napra ígérte a fizetést, még nem lehet arra következtetni, hogy a felek a beszámítást ki akarták zárni. Ha azonban a teljesítésnek mind helye, mind ideje határozottan ki van kötve, akkor joggal fel lehet tenni, hogy a kikötött teljesítési hely a felek felfogása szerint oly lényeges, hogy a másutt való teljesítés a szolgáltatást tartalmilag megváltoztatná. A Íj. ugyanazért erre az esetre azt az értelmezési szabályt állít]a fel, hogy az adós kétség esetében nem használhat beszámításra oly ellenkövetelést, amely más helyen teljesítendő (1038. §. 1. bek.). Ez eseten kívül a Tj. a teljesítési hely különbözőségét nem tekinti akadálynak a követelések beszámíthatóságára nézve, mert a másik félnek a teljesítési hely körüli érdeke rendszerint nem oly jelentékeny, hogy megfelelő pénzbeli kárpótlással ki nem volna egyenlíthető. A beszámítással élő fél ily esetben a másik félnek az egész interessé loci-t köteles megtéríteni, vagyis azt a kárt, amelyet a másik fél azáltal szenved, hogy nem a maga helyén teljesíthet vagy kap kielégítést (1038. §. 2. bek.). c) A tételes jog által merőben célszerűségi és méltányossági tekintetből behozott beszámítás előnyei nem illethetik azt, aki a jogrendet szándékosan sérti. Erre való tekintettel kimondja a Tj., hogy oly követelés ellen, amely szándékosan elkövetett tiltott cselekményből származik, beszámításnak nincs helye (1039. §.). d) Ugyanazokból az okokból, amelyekből a törvény bizon3^os követeléseket lefoglalhatatlanoknak jelent ki, az ilyen követelésekkel szemben a nemconnex ellenkövetelések beszámítását is ki kell zárni. Ellenben az ugyanazon jogalapból eredő ellenkövetelések beszámítása szintoly kevéssé lehet kizárva, mint az ügylet alapján az adóst megillető kifogások érvényesítése (1040. §. 1. bek.). e) Oly követelésbe, mely letétbe vagy haszonkölcsönbe adott dolog visszaadására irányul, szintén csak ugyanazon alapból eredő ellenkövetelést lehet a Tj. szerint beszámítani; a nem-connex ellenkövetelések beszámítása velük szemben ki van zárva. Oly esetben ugyan, midőn a letevő vagy haszonkölcsönadó keresete magára a letett vagy haszonkölcsönbe adott egyedi dologra irányul, beszámításnak azért sem lehet helye, mert annak egyik előfeltétele: a szolgáltatások tárgyának egyneműsége hiányzik. A beszámítást korlátozó szabálynak megvan azonban gyakorlati jelentősége a depositum irregularénál, továbbá akkor, ha a visszaadás elmulasztása esetére szerződési bírság van kikötve, vagy ha a letevő vagy haszonkölcsönadó a természetben vissza nem adható dolog helyett értékmegtérítést vagy kártérítést követel. Hogy a Tj. ily esetben, fennálló jogunkkal lényegileg megegyezően, a nem-connex ellenkövetelések beszámítását kizárja, az igazolását abban találja, hogy a letét szintúgy, mint a haszonkölcsön, bizalmi ügylet; ebbeli természetüknek pedig nem felelne meg, ha a letéteményes vagy a haszonkölcsönvevő a reá bízott
