Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
1032—1033. §. 125 szaporodhatik fel az őrzési költség, ha az őrizet sokáig tart. A Tj. tehát szükségesnek tartván, hogy a bírói őrizet tartama korlátoztassék, a bíróságot az őrizetbe vett dolog eladatására utasítja nemcsak abban az esetben, ha a hitelező ezt az őrizetbeadás joghatályosságának elismerése melletti maga kéri, hanem akkor is, ha a dolgot az őrizetbe vételről való értesíttetése után három év alatt át nem veszi, vagy ha az őrzés költsége már a dolog becsértékének egynegyed részére rúg. Az eladás módját mindezen esetekre nézve külön törvény fogja meghatározni. A vételárból ki kell elégíteni az eladás és az őrzés költségét, és ha a dolgot az 1025. §. szerinti fenntartással adták bírói őrizetbe, az adós ellenkövetelését. A felesleget a bíróság a hitelező részére bírói letétbe veszi; a bírói őrizet tehát ebben az esetben bírói letétté alakul át (1031. §.). Egyszerűsített eladási eljárást állapít meg a Tj. ária az esetre, ha kétoldalú szerződés alapján ingó dolog szolgáltatására kötelezett adósnak ugyanazon szerződésnél fogva a hitelező ellen lejárt pénzbeli ellenkövetelése van és a hitelező az ingó dolgokra nézve elfogadási késedelemben van. Tly esetben megengedi az a 'ósnak, hogy a szolgáltatandó dolognak bírói őrizetbe adása helyett azt a zálogeladás szabályai szerint a hitelező rovására önmaga eladathassa és magát az eladás körül felmerült szükséges költségére és ellenkövetelésére nézve a vételárból kielégíthesse. Ejognak gyakorlása azonban az adósra nézve azzal a kötelezettséggel jár, hogy a vételár feleslegét a hitelező részére bírói letétbe helyezze (1032. §.). Az ingatlanok tekintetében nem volt lehetséges oly eljárást megállapítani, mely a teljesítést minden irányban, nevezetesen a jogátruházási kötelezettségre vonatkozólag is pótolhatná. Az olyan adósnak azonban, aki ingat lan kiadására van kötelezve és ezen kötelezettségét a hitelező késedelme miatt nem teljesítheti, a Tj. módot nyújt arra, hogy e tekintetben a további felelősség alól szabaduljon ; feljogosítja ugyanis, hogy az ingatlant odahagyja, 'ha a hitelezőt ebbeli szándókáról legalább tizenöt nappal előbb értesítette. Az ingatlannak ez az odahagyása nem bír ugyan a teljesítés hatályával, mert a hitelezőt nem juttatja abba a helyzetbe, hogy az ingatlan birtokát biztosan megszerezhetné; de a 906. §-hoz képest felmenti az adóst a kiadási kötelezettség teljesítése alól. Magától éi tetődik, hogy ez a felmentés csak addig tart, amíg az adós az ingatlan odahagyása következtében annak kiadására képtelen és hogy kiadási kötelezettsége ismét feléled, mihelyt az odahagyott ingatlan birtokát újból megszerzi. Ha az adós az ingatlan kiadásán kívül a tulajdon átruházására is kötelezve van, ez a kötelezettsége az ingatlan odahagyásával változást nem szenved; de amennyiben a tulaj donátruházási kötelezettség megfelelő okiratok kiállítása és átadása által teljesíthető, az adósnak a hitelező késedelme esetében módjában van ezen kötelezettségét az illető okiratoknak bírói letétbe helyezése által teljesíteni. Az ingatlan odahagyását az adósnak oly esetben is lehetővé kell tenni, midőn a hitelező előzetes értesítése akadályba ütközik. Ez esetben azonban a Tj. a telekkönyvi érdekeltekre való tekintetből csak úgy engedi meg neki az ingatlan odahagyását, hogy ebbeli szándókát legalább harminc nappal előbb a telekkönyvi hatóságnál bejelentette, amelynek tisztében áll, hogy a telekkönyvi érdekel-' tekét erről haladéktalanul értesítse és bármelyik érdekelt kórelmére az ingatlan ideiglenes kezelésére zárgondnokot rendeljen ki (1033. §.).
