Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

126 1034 §. MÁSODIK FEJEZET. Beszámítás. 1034—1044. §. I. T. 1305-1318. §.; Ind. III. k. 656-681. 1.; Pőelőadm. VI. k. 445-461. I. [I. J.T. V évf. 1538-1554. 1.]; II. T. 1034-1044 §. Ha az adós a hitelezőtől ugyanolyan szolgáltatást követelhet, aminővel neki tartozik, a célszerűség és a kölcsönös méltányosság egyaránt amellett szól, hogy a teljesítést az ellenkövetelés beszámításával lehessen pótolni, hacsak különös ok nincs, mely a tényleges teljesítést szükségessé teszi. Amenynyiben a beszámítás a felek közös megegyezésével — elszámolási szerződés útján — megy végbe, a felekre lehet bízni, hogy annak előfeltételeit és módozatait maguk állapítsák meg. A jelen fejezet az egyoldalú beszámításra vonatkozó szabályokat tárgyalja. A beszámításra. a Tj. (1084. §.) hármas előfeltételt állít fel. a) Kell, hogy azok a személyek, akik között a beszámítás végbemegy, egymásnak viszonosan adósai legyenek. Ki van. tehát zárva, hogy az adós oly követelést használjon beszámításra, amely nem őt, hanem más valakit illet meg a hitelező ellen, habár az a másik személy köteles volna is a hitelezőtől behajtott szolgáltatást az adósnak átengedni; és ki van zárva, hogy oly követelést használjon beszámításra, mely nem a hitelező ellen irányul, habár az, aki ellen irányul, jogosítva volna is teljesítés esetében a hitelezőtől visszkereset útján megtérítést követelni. E szabály mindazáltal nem áll kivétel nélkül; a 970. §. megengedi a kezesnek, hogy a főadós követelését beszámításra használja; oly esetek pedig, amelyekben az adós a maga követelését másnak számíthatja be, mint aki ellen irányul, a 817. és 999. $-ban foglaltatnak. Hogy a hitelező elleni követelés kezdettől fogva az adóst illette-e vagy engedmény utján szállt-e át reá, az a beszámítási jog tekintetében rendszerint nem tesz külömbséget. h) Kell, hogy a szemben álló két követelés oly szolgáltatásokra irányuljon, amelyek tárgyukra nézve egyneműek. Csak a szolgáltatás tárgyára nézve kívántatik meg az egyneműség, nem a kötelem causájára nézve. Az egyneműségnek a beszámítási nyilatkozat megtétele idejében kell fennforognia; közömbös, hogy már kezdettől fogva fennforgott-e vagy utólag azáltal állott-e elő, hogy az egyik követelés vagy mindakettő az első sorban kötelezett szolgáltatás nem-teljesítése miatt kártérítési követeléssé változott át. c) Kell, hogy a beszámítandó követelés a beszámítási nyilatkozat megtétele idejében lejárt, a másik követelés alapján járó szolgáltatás pedig már teljesíthető legyen. Ez önként következik abból, hogy a beszámítás azon követelés tekintetében, amely beszámításra használtatik, a jogérvényesítésnek egy módja, azon követelésre vonatkozólag pedig, amelybe amaz beszámít tátik, a teljesítést pótolja. A beszámítandó követelés liquiditását, amelyet a régibb törvénykönyvek a római jog nyomán megkívántak, a Tj. szerint nem előfeltétele a beszámításnak. Azon fontos joghatásokra való tekintettel, amelyek a beszámításhoz fűződnek, a törvény nem engedheti meg, hogy a hitelező a beszámításra használt követelés tagadása vagy az arra nézve elrendelt tárgyalás és bizonyítási eljárás elhúzása által elüthesse az adóst beszámítási jogától. A hátrányok, amelyek az adóst a beszámítás meghiúsítása folytán érhetnék, főleg • • • ••<;..•« .