Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

:22 1021. §. madik személyekkel szemben, akik az adóslevélen alapuló követelésre időközben jogot szereztek, védve legyen. Minthogy azonban az adós oly esetben is, mikor adóslevél van kiállítva, a 993. §. értelmében mindaddig az eredeti hitelező kezéhez teljesítheti kötelezettségét, amíg a követelés átruházásáról szabályszerűen nem értesíttetik, a 998. §. szerint pedig az értesítésig felmerült összes kifogásait az engedményesnek is ellenvetheti, az adósnak harmadik személyekhez való viszonyában semmi külömbséget sem tesz, hogy a teljesítés alkalmával visszakapja-e adóslevelét vagy sem. A Tj. rendszerében tehát az adóslevél bírói megsemmisítésére szükség nincs; a megsemmisítési eljárás csak felesleges munkával terhelné a bíróságokat, felesleges költséggel a feleket. Csak a bemutatóra szóló, a forgatható és az igazoló papirok tekintetében áll a dolog másként, de ezeknek szabályozása a Tj. keretén kívül esik. A Tj. ugyanazért megelégszik annak kimondásával, hogy ha a hitelező az adóslevél visszaadására képtelennek jelenti ki magát, a nyugtatványt az adós kívánatára közokirat alakjában köteles kiállítani és ennek költségét maga viseli (1020. §. 2. bek.). Minthogy a hitelező az adóstól kapott adóslevelet nem köteles visszaadni, amig követelése teljesítés által vagy egyéb módon meg nem szűnt, az adóslevél visszaadásából alaposan lehet a követelés megszűntére következtetni. A Tj. ugyanazért erre nézve törvényes vélelmet állít fel (1020. §. 3. bek). II. Az adós nemcsak kötelezve van a teljesítésre, hanem érdeke is fűződik ahhoz, hogy kötelezettsége alól szabaduljon. Teljesítéssel azonban az adós nem szabadulhat kötelezettsége alól, ha ahhoz, mint a dologszolgáltatásoknál általában, a hitelező közreműködése szükséges ós ez valami okból elmarad. A törvénynek tehát gondoskodnia kell oly eljárásról, amely — legalább a dologszolgáltatások körében — pótolja a teljesítést oly esetben, mikor a hitelezőnek a teljesítéshez szükséges közreműködése nem szerezhető meg. Ilyen teljesítést pótló eljárás a Tj. szerint ingók tekintetében a bírói letétbe helyezés vagy bírói őrizetbe adás (1021 —1032. §.), ingatlanok tekintetében az 1033. £-ban meghatározott eljárás. Az adós ezeket az eljárásokat nem önkényszerűen, hanem csak a törvényben meghatározott előfeltételek alatt veheti igénybe. A bírói letételhez vagy a szolgáltatás tárgyának bírói őrizetbe adásához az adós akkor folyamodhatik, ha 1. a hitelező késedelemben van, vagy ha 2. az adós a hitelező személyében fekvő egyéb okból, vagy mert a hitelező kiléte iránt vétlen bizonytalanságban van, kötelezettségét vagy éppennem, vagy veszély nélkül nem teljesítheti (1021. §. l.bek.). A hitelezői késedelemre nézve (1. p.) lásd a 934. és köv. §-okat; a 2 p. alá esik többek között az az eset, ha a kellően nem képviselt hitelező ismeretlen helyen tartózkodik vagy szerződőképtelen; ha a követelést a hitelezővel szemben lefoglalták; ha a követelést engedményezték és az engedmény megtámadható ; ha a hitelezői minőség több személy közt vitássá vált, stb. Hogy a letételnek vagy őrizetbeadásnak törvényes előfeltételei fennforognak-e, azt a letéthatóság a letét elfogadásakor vagy a dolog őrizetbevételekor nem teheti vizsgálat tárgyává, mert minden késlekedés az eljárás célját meghiúsíthatná. A letétel vagy őrizetbeadás hatálya azonban attól függ, hogy a törvényes előfeltételek fennforogjanak. Ez a hatálya kettős. A hitelezőnek az adóshoz való viszonyában, a letétel vagy őrizetbeadás, ha a törvénynek megfelel, a teljesítés hatályával bír (1021. §. 2. bek.); az adóst tehát annak alapján nemcsak kifogás illeti meg a hitelező követelése