Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1022 1030. §. 123 ellen, hanem kötelezettsége úgy mint teljesítés esetében ipso jure megszűnik. Csak annyiban marad fenn az adós kötelezettségének egy bizonyos residuuma, hogy ha a hitelezőnek a letét vagy az őrizetben levő dolog felvehetéséhez az adóstól kiállított nyilatkozatra van szüksége, amellyel ez a felvételre való jogát elismeri, aj hitelező' az adóstól a nyilatkozat kiállítását ugyanazon előfeltételek alatt követelheti, amelyek alatt a szolgáltatást követelhette volna (1027. §.). Másrészt a letétel vagy őrizetbeadás az adós és a letéthatóság között a hitelező javára kötött szerződésként jelentkezik, amelynek alapján a hitelező mint kedvezményezett az államkincstártól a letét ^agy az őrizet tárgyának kiszolgáltatását követelheti (1022., §. 2. bek., 1030. §. 3. bek.). A hitelezőnek a letételből vagy őrizetbeadásból eredő ez a joga nem szükségképen feltétlen ; ha az adós csak viszontszolgáltatás ellenébea van teljesítésre kötelezve, a letételkor vagy az őrizetbeadáskor kikötheti, hogy a dolog csak úgy adassék ki a hitelezőnek, ha az viszonos kötelezettségét teljesíti (1025. §.). A letételnek és őrizetbeadásnak most említett hatálya eme cselekmények megtörténtének időpontjában áll be, sőt ha a letett dolgot postán küldték a letéthatósághoz, a letétel visszahat a postára adás időpontjára (1024. § ). Az adós bizonyos ideig ugyan még jogosítva van a letételt vagy az őrizetbeadást egyoldalúan visszavonni, és ha ezt teszi, a letételt vagy őrizetbeadást olybá kell venni, mintha meg sem történt volna; de ha az adósnak a visszavonáshoz való joga elenyészik, ami beáll, mihelyt a kötelezően elrendelt hivatalos értesítés a hitelezővel vagy a hitelezői minőségben érdekelteknek bárcsak egyikével szemben is megtörtént, a letétel vagy őrizetbeadás kezdettől fogva hatályosnak tekintendő (1026. §. 1., 2., 4 bek., 1030. §. 3. bek,). Dologjogi hatásokat a letétel vagy őrizetbeadás magában véve még nem idéz elő; a dolog a letétellel vagy az őrizetbeadással még nem megy át a hitelező tulajdonába. Minthogy azonban a hitelező ennek következtében elveszti az adós elleni követelését, részére viszont feltétlenül biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy a letett vagy őrizetbe adott dolgot időközben keletkezettjogoktól mentesen tulajdonul megszerezhesse. A Tj. ugyanazért kimondja, hogy harmadik személy a letett vagy őrizetbe adott dolgon a hitelező sérelmére jogot nem szerezhet (1022. §.2. bek., 1030. §. 3. bek.). Ugyanezen célból és összhangban azzal a szabállyal, amelyet a 813. §. az ígéretvevőt megillető rendelkezési jogra nézve felállít, kimondja a Tj. azt is, hogy az értesítésig a letevőt megillető visszavonási jogot nem lehet lefoglalni (1026. §. 3. bek.). Annak természetesen nincsen akadálya, hogy a hitelezővel szemben és ennek jogán szerezzen harmadik személy a letéten vagy az őrizet tárgyán további jogot. Azonban amint az adós hitelezői nem vonhatják el a letétet vagy az őrizet tárgyát a hitelező elől, ha a letétel vagy az őrizetbeadás joghatályos, úgy viszont a hitelező hitelezői sem állhatják útját annak, hogy az adós a letétet vagy az őrizet tárgyát visszavehesse, ha a letétel vagy az őrizetbeadás a törvényes előfeltételek hiányában hatálytalan. A Tj. kimondja, hogy ebben az esetben a hitelezői minőségben érdekeltek és azok, akik velük szemben a letétre vagy az őrizet tárgyára további jogot szereztek, kötelesek beleegyezni, hogy a letevő azt tehermentesen visszavegye (1026. §. 2. bek. 2. mond.). Minthogy a letételnek vagy őrizetbeadásnak, ha joghatályos, mindenkor a hitelező személyében fekvő oka van, a méltányosság megköveteli, hogy költsége a hitelezőt terhelje (1028. §.). A visszavont letétel vagy őrizetbeadás azonban olybá lévén veendő, mintha meg sem történt volna, ennek költsége magától érthetőleg az adós terhére esik.