Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1012-1014. §. 119 szerződés felbontását követeli; de az eredeti követelés ez esetben sem éled fel ipso jure, a szavatossági kötelezettség adósa csak kötelezve van a 838. §. alapján annak visszaállítására. A teljesítés hatálya magától érthetően csak úgy áll be, ha a teljesítés a jogosult kezéhez törtónt. Azonban nem jogosult személy kezeli ez történt teljesítés is hatályossá válhatik, ha ez a szolgáltatás tárgyát a hitelezőnek kiszolgáltatja, vagy ha azon előfeltételek forognak fenn, amelyek alatt nem jogosult személy rendelkezése a 808. §. szerint hatályossá válik (1012. §.). Ugyanez a szabály lesz megfelelően alkalmazandó, ha a szolgáltatás a hitelező kezéhez történt ugyan, de ez szerződőképtelen volt, vagy pedig szerződő képességében korlátozva volt és törvényes képviselőjének a teljesítési ügylet érvényéhez szükséges beleegyezése nélkül járt el. Ha, az adós több kötelem alapján egynemű szolgáltatásokra, pl. mindegyik alapján pénzfizetésre van kötelezve és a szolgáltatás (fizetés), amelyet teljesít, nem elegendő valamennyi tartozásának kiegyenlítésére, az a kórdós merül fel, hogy mely tartozást kell a szolgáltatás által törlesztettnek tekinteni? A Tj., fennálló jogunkat követve, az adós egyoldalú rendelkezését ismeri el e tekintetben irányadónak, hacsak más megállapodás nincs a felek között (1013. §. 1. bek.). Az adósnak nem kell kifejezetten kijelentenie, hogy melyik tartozását akarja törleszteni; elég ha a hitelező a teljesítés elfogadásakor felismerhette, hogy melyikre szánta. Sokszor az adós szándóka már abból lesz felismerhető, hogy a fizetett összeg összevág a tartozási összegek egyikével. Ha a felek már előzőleg megállapodtak volt arra nézve, hogy a követelések mily sorrendben fognak törlesztetni, a fizetés imputaciója ezen megállapodás értelmében következik be és az adósnak a teljesítéskor kijelentett ellenkező akarata nem jön tekintetbe. Ha sem megállapodás, sem az adós egyoldalú akaratkijelentése nem szabályozza a törlesztés sorrendjét, a törvénynek kell azt megállapítania. A Tj. e tekintetben azt rendeli, hogy a követelések lejáratuk sorrendjében kerülnek törlesztésre, ami annál igazságosabb, mert az adós ebben a sorrendben volt köteles teljesíteni. Ha a követelések egyidőben jártak le, előbb a kevésbé biztosított követelés kerül törlesztésre ós csak ha a követelések e tekintetben is egyenlőek, az adósra nézve terhesebb. Túlságos kedvezményezése volna az adósnak, ha a fizetés, mint joggyakorlatunk tartja, elsősorban mindig arra a tartozásra volna számítandó, amely az adósra terhesebb. A törvény eléggé figyelembe veszi az adós érdekét, midőn megengedi neki, hogy maga határozhassa meg, melyik lejárt tartozására számíttassók a szolgáltatás. , Ha nem ól ebbeli jogával, azt kell feltenni, hogy nem vet rá különösebb súlyt, melyik tartozása törlesztetik előbb; nem lehet tehát a hitelezőtől méltányosan megkívánni, hogy nagyobb tekintettel legyen az adós érdekeire, mint ez maga ós a saját érdekei ellenére a legjobban biztosított követelésére, mint az adósra nézve legterhesebbre számítsa a szolgáltatást, holott az adós ezt maga sem kívánta ós a hitelezőnek biztosítatlan vagy kevésbé biztosított követelése is van. Ha a követelések mindezen tekintetekben egyenlők, akkor nem marad hátra más, mint hogy a szolgáltatást aránylag valamennyire számítsuk. Nem szorul magyarázatra, hogy elévült vagy bírói úton nem érvényesíthető követelések csak a többiek kielégítése után jöhetnek sorra (1013. §. 2. ,bek.). Az a szabály, hogy az adós maga határozhatja meg a törlesztendő követelést, nem áll, ha a hitelezőnek ugyanazon jogviszonyból kifolyólag a