Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
120 1015—1019. §; tőkekövetelésen kívül kamat- vagy költségkövetelése is van az adós ellen. A Tj., joggyakorlatunkat követve, kimondja, hogy ily esetben az egész tartozás kiegyenlítésére elégtelen fizetést elsősorban a költségre, azután a kamatra, végül a tőkére kell számítani és hogy az adósnak ettől eltérő rendelkezése hatálytalan (1014. §.). A hitelező nyugtatványozási kötelezettségére nézve felállított szabályok lényegileg a fennálló jogot követik. A' Tj. csak pénzfizetésre és egyéb dologszolgáltatásra irányuló kötelmeknél teszi a hitelezőnek kötelességévé, hogy a teljesítés ellenében nyugtatványt adjon az adósnak, itt is azzal a megszorítással, hogy a mindennapi forgalomban előforduló azon csekélyebb pénzfizetésekről, amelyeknek nyugtatványozása nem szokásos, az adós csak ügy követelhet nyugtatványt, ha ezt valamely különös érdeke tes?;i szükségessé (1015. §. 1. bek.). Másnemű szolgáltatások nyugtatványozása a közéletben nem. szokásos, sok esetben, mint pl. ha a szolgáltatás folytatólagos cselekményben vagy nem-tevésben áll, az egyidejű nyugtatványozás nem is lehetséges, Csak a jogviszony concret tartalmából és a felek kifejezett vagy feltehető szándókából lesz egyes esetben ily kötelemnél is a hitelező nyugtatványozási kötelessége levezethető. Kivételesen a nyugtatványozáshoz hasonló kötelezettséget alapít meg a Tj. a hitelező terhére a szolgálati szerződésnél (1326. §.).' Azzal, hogy az adós a nyugtatványt a »teljesítés ellenében« követelheti, ki van fejezve, hogy a nyugtatványozás viszonos kötelezettség, amelynek a 901. §-hoz képest az adós kötelezettségével egyidejűleg kell teljesíttetnie. Csak ilyen szabályozás elégíti ki az adósnak azt a fontos érdekét, hogy a hitelezőnek vagy örököseinek esetleges újabb kövételődzósével szemben a nyugtatvánnyal fedve legyen. A nyugtatvány alaki kellékei tekintetében a 739. §. irányadó; az adós tehát követelheti, hogy a hitelező vagy az, aki a hitelező helyett a szolgáltatás elfogadására jogosítva van, a nyugtatványt sajátkezűleg írja alá vagy két tanúval előttemezett kézjegyével lássa el; pusztán címbólyeggel ellátott nyugtatványt elfogadni nem köteles. Sőt ha az adós érdeke megkívánja, a hitelező közokirat vagy hitelesített aláírású magánokirat alakjában köteles a nyugtatványt kiállítani (1015. ,§. 2. bek.). A nyugtatvány költségét a Tj. az adósra hárítja, mert a nyugtatvány az ő érdekében állíttatik ki. A felek azonban magától érthetően kiköthetik az ellenkezőt, és kivételesen magából a felek között fennálló jogviszonyból is következhetik, hogv a nyugtat\ ány költségét a hitelezőnek kell viselnie, így különösen, ha a jogviszony kizárólag az ő érdekében van megállapítva. Amennyiben a költség az adóst terheli, ő azt előlegezni is köteles; a hitelező tehát nyugtatványozási kötelezettsége teljesítésével nem esik késedelembe, amíg az adós a nyugtatvány költségét nem előlegezi (1016. §.). A nyugtatványozási kötelezetteéggel kapcsolatosan felvett a Tj. néhány oly szabályt, amely az adósnak megkönnyíti a bizonyítást. Ilyen a K. x T. 48. §-ának rendelkezését általánosító az a szabály, hog7 aki bemutatja az adósnak a hitelező nyugtatványát, azt a szolgáltatás felvételére meghatalmazottnak kell tekinteni, hacsak az adósnak oly körülményről nincs tudomása, mely e feltevést kizárja (1017. §.); ilyenek továbbá azok a vélelmek, amelyeket a Tj., a joggyakorlatot köpetve, a tőkekötelezettiégnek é- a visszatérő időszakokban teljesítendő szolgáltatások valamelyik részletének fenntartás nélkül nyugtatványozásához kapcsol (1018. §.). Azt a nagyfontosságú kérdést, hogy a nyugtatványt egyszerű ellenbizonyítással lehet-e megerőtleníteni vagy csak annak kimutatásával, hogy a
