Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

118 1011. §. Hogy mikor kell a felajánlott szolgáltatást a hitelező részéről elfogadottnak tekinteni, arra nézve a törvény csak a dologszolgáltatások körében adhat a gyakorlatnak útmutatást. Ha a hitelező tényleg átveszi a teljesítésül felajánlott (pl. más helyről átküldött) dolgot, az adós méltán elvárhatja, hogy amaz ne hagyja őt határozatlan időn át bizonytalanságban arra nézve, elfogadja-e a már átvett dolgot, hanem értesítse őt a dolog elleni esetleges kifogásairól annyi idő alatt, amennyi a körülményekhez képest a tényállás felismeréséhez szükséges. Ezen értesítés elmulasztása esetében a dolgot a Tj. szerint teljesítésül elfogadottnak kell tekinteni (1010. §. 2. bek.). A K. T. 346. §-a, mely a vevő terhére a más helyről kapott árúk tekintetében hasonló értesítési kötelezettséget állapít meg, ennek elmulasztásához sokkal szigorúbb jogkövetkezményt: az árú szerződésszerűségének fictióját fűzi. Ez a szabály, mely nem kereskedő vevővel szemben a kereskedelmi jog körében is túl szigorú, általánosításra nem alkalmas és a kereskedelmi törvény revisioja alkalmával a Tj. értelmében akként *lesz enyhítendő, hogy az értesítési kötelesség elmulasztása nem kereskedőre nézve csak a bizonyítási teher megfordulását vonja maga után. Az értesítés az adós érdekében lóvén előírva, a hitelezőnek elég kimutatnia, hogy az értesítést az adós címére kellő időben elküldötte. Annak továbbítása az adós veszélyére megy. A kötelezett szolgáltatástól merőben különböző szolgáltatás is megszünteti a kötelmet, ha a hitelező azt a kötelezett helyett teljesítés gyanánt el- ' fogadja (1011. §. 1. bek.). A Tj. szerint a datio in solutum a felváltó szolgáltatás adása és elfogadása, tehát dologi szerződés által megy végbe, és épúgy, mint a teljesítés közvetlenül, ipso jure, eredményezi a kötelem megszűnését. Oly szerződés, amelynél fogva az adós csak jogot nyer, hogy köteezettségét más szolgáltatással kiegyenlíthesse (pactum de in solutum dando) vagy valamely vagyontárgynak a hitelezőre átruházása olj célból, hogy abból követelésére nézve elégítse ki magát, nem esik a datio in solutum fogalma alá. Hogy a Tj. felfogása szerint a novatio sem tartozik ide, arra nézve lásd a III. fejezet indokolását. Annak a szolgáltatásnak, amellyel a hitelező kielégíttetik, nem kell ugyan a kötelemszerű szolgáltatással objective egyenértékűnek lennie, de kell hogy a hitelező azt ilyennek elfogadja. Ha nem ily értelemben fogadja el, de az adóst kötelezettsége alól mégis egészben felmenti, a követelés részben datio in solutum, részben elengedés által szűnik meg. A felváltó szolgáltatás elfogadása következtében a követelés ós az azt biztosító mellékjogok, úgy mint teljesítés esetében, végleg megszűnnek és nem élednek fel akkor sem, ha' a hitelezőre átruházott dolgot vagy jogot utólag harmadik személy a hitelezőtől elperli, vagy ha az átruházott dologról utólag kiderül, hogy szavatossági hiányban szenved. Minthogy azonban az átruházás ellenérték fejében történt, a hitelező ily esetben szavatosság alapján ugyanazokat a jogokat érvényesítheti, amelyek a vevőt a VII. cím II. fejezete értelmében illetik (1011. §. 2. bek.). Hogy oly esetben, mikor a hitelezőt nem az adós, hanem harmadik személy elégíti ki felváltó szolgáltatással, az adós vagy a harmadik fog-e a hitelezőnek szavatossággal tartozni, az a Tj. szerint nyilt kérdés, melynek eldöntése a tudományra és a joggyakorlatra marad bízva. A szavatosság érvényesítése esetleg az eredeti követelés visszaállítására vezethet, ha a hitelező jogfogyatékosság miatt az 1138. és köv. §-okhoz képest a datio in solutum iránt kötött szerződéstől eláll, vagy a dolog hiányos volta miatt az 1150. §. 1. bekezdése szerint e