Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

112 1002—1003. §. Nincsenek kiterjesztve: a 991. és 992. §. szabályai, mert törvényi átszállás esetében az előbbi hitelező az új hitelezőnek szavatossággal nem tartozik; és a 993—996. §-ok szabályai, mert a törvényi átszállás elvével az értesítési kötelezettség meg nem fér Ehelyett kimondja a Tj., hogy az átszállás az adóssal szemben attól az időponttól fogva hatályos, amelyben az átszállás előfeltételeinek beálltáról értesül (1001. §. 2. bek.). A törvényi átszállásnak a polgári törvénykönyvben megállapított valamennyi esetére általános szabályként áll, hogy az átszállást nem lehet a volt hitelező hátrányára érvényesíteni (1001. §. 3. bek.). E szabály legfontosabb folyománya, hogy részbeli átszállás esetében a volt hitelezőt követelése fennmaradó részére nézve kielégítési elsőbbség illeti. III. A követelések átruházásának szabályai más jogok átruházására is ki vannak terjesztve, amennyiben a törvény eltérően nem rendelkezik (1.002. §.). Minthogy a dologi jogok átruházására a Tj.-ban külön szabályok vannak felállítva, itt főleg azok az absolut jogok értendők, amelyek a dologi jogok közé nem tartoznak, de természetüknél fogva átruházhatók; különösen a szerzői és szabadalmi jogok, a kizárólagos elsajátítási jogok, amennyiben a földbirtoktól elválaszthatók stb. A 987. §. 1. bekezdéséből, kapcsolatban az 1002. §-szal, kitűnik, hogy az ily jogok, amennyiben a törvény mást nem rendel, a követelések módjára, tehát formához nem kötőt abstract szerződéssel ruházhatók át. MÁSODIK FEJEZET. Tartozások átvállalása. 1003 — 1008. §. I. T. 1267-1274. §.; Ind. III. k. 600-616. 1.; Főelőadm. VI. k. 400-415. 1. [I. J. T. V. évi 1493-1508.].]; II. T. 1003-1008. §. I. Azt a gyakorlati szükséget, hogy az adós kötelezettségét más személy akként vállalhassa magára, hogy az adós ennek folytán kötelezettsége alól szabaduljon, a régebbi törvényhozások szerint csak személycserével járó kötelemújítás (delegatio, expromissio) által lehetett kielégíteni A Tj. az; újabb jogfejlődésnek megfelelően, módot nyújt arra, hogy az adós személyében külön jogutódlás útján változás álljon be, anélkül, hogy a kötelem azonossága egyébként változást szenvedne. Nem új kötelem lép a régi helyébe, hanem új adós váltja fel a régit. Ez a jogutódlás abstract szerződéssel megy végbe, amelyet az átvállaló a hitelezővel köt (1003. §.). Mihelyt az átvállalási szerződés joghatályosan létre jött, az eddigi adós, még ha tudtán kívül jött is létre ez a szerződós, tartozása alól felszabadul, feltéve természetesen, hogy valóban a tartozás átvállalása (privativ intercessio) és nem a tartozásnak adóstársként való felvállalása (cumulativ intercessio, 960. §. 2. bek.) vagy kezességgel való biztosítása van szándékolva, és hogy a harmadik valóban a tartozást vállalja el ós nem pusztán a tartozás kiegyenlítésére nézve vállal kötelezettséget. Habár a Tj.-ban szabályozott tartozás átvállalás a külön jogutódlás gondolatán alapszik, a Tj. szerint sincs kizárva, hogy valaki a római jog expromissiójának megfelelő, a régi kötelmet megszüntető szerződéssel vállalja el