Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1004-1005. §. 113 másnak tartozását. Ennek lehetősége az általános szerződési szabadságból következik. Az ilyen nováló hatású tartozás átvállalás külön szabályozása azonban feleslegesnek látszik, mert a gyakorlati szükségletet a tartozás átvállalásnak a Tj.-ban szabályozott alakulata is feltehetően ki fogja elégíteni; amennyiben pedig a felek szükségesnek látják, hogy az átvállaló kötelezett sóge oly kifogások ellen, amelyekkel a régi adós élhetett, biztosítva legyen, ezt a célt ezen szabályozás keretében is elérhetik azzal, hogy az átvállaló a kifogásokról lemond. A jogutódlás elvéből folyik, hogy az átvállaló a hitelezőnek ellenvetheti azokat a kifogásokat, amelyek az előbbi adós és a hitelező közötti jogviszonyból erednek (1004. §. 1. bek.). Az átvállaló nem alapít új kötelmet, hanem az előbbi adós jogviszonyába lép; kötelezettsége semmivel sem nagyobb vagy szigorúbb amazénál. A tartozás átvállalás mint ilyen a tartozás elismerését nem foglalja magában, azért nem is szakítja félbe az elévülést. Lehet azonban és gyakran elő is fordul, hogy a tartozás átvállaláshoz elismerés is iárul, vagy hogy az átvállaló a tartozás ellen megtehető valamely kifogásról lemond. Ez esetben az elismerésnek vagy a kifogásról való lemondásnak ugyanaz a hatása lesz, mintha az eredeti adóstól származnék. Ugyancsak a jogutódlás elvéhek folyománya, hogy az átvállaló a hitelezővel szemben nem hozhat fel oly kifogásokat, amelyek az előbbi adóshoz való jogviszonyából erednek (1004. §. 2. bek.). E jogviszony csak kettőjüket érdekli és a hitelezőre nem tartozik; csak indító okul szolgált az átvállalónak arra, hogy a tartozást a hitelezővel szemben átvállalja, az indító ok azonban az átvállalás érvényére — rendszerint legalább — befolyással nincs. Azon szabály alól, hogy az adós személyében beálló változás a kötelmet egyébként nem érinti, a hitelező követelését biztosító mellékjogok tekintetében kivételt kellett tenni. A tartozás átvállalás következtében az előbbi adós kezese felszabadul és a követeléssel egybekötött zálog- ós jelzálogjog megszűnik, hacsak a kezes vagy a zálognak vagy jelzálognak a tartozás átvállaláskor volt tulajdonosa az átvállalásba bele nem egyezett (1005. §. 1. bek.). Ezt a rendelkezést az említett sjzemélyek visszkeresetére való tekintet teszi szükségessé. A hitelező kielégítésével ennek követelése, ha a kezes elégíti ki, a 979. §. 1. bekezdése alapján, ha a zálognak vagy jelzálognak oly tulajdonosa elégíti ki, aki nem személyes adós, a 632. §. 2. bekezdése, illetőleg a 679. §. 1. bekezdése alapján az említett személyekre száll át. Nyilvánvaló jogsérelem esnék rajtuk, hal áz átvállalónak és a hitelezőnek megegyezése visszkereseti jogukat csorbíthatná és nekik beleegyezésük nélkül más visszkereseti adóst substituálhatna, mint akire számítottak ós akire való tekintettel a kezességet elvállalták, illetőleg a zálogot vagy jelzálogot lekötötték. A kezesre nézve még [hozzájárul, hogy őt a főadós személye nemcsak a visszkereset, hanem a sotrtartás kifogása szempontjából is nagy mértékben érdekli. Azt a kedvező pozíciót, amelyet a főadós fizetőképessége neki biztosít és amelynél fogva remélheti, hogy egyáltalán nem fog fizetésre szoríttatni, nem szabad a kezestől elvonni azáltal, hogy hozzájárulása nélkül más, talán kevésbé biztos személy vállalja el a főadós tartozását. Azért a mellékjogok fennmaradását az érdekeltek beleegyezésétől kellett függővé tenni (1005. §. 1. bek.). A beleegyezést akármi módon és előre is lehet nyilvánítani, Ha a hitelezővel kötött átvállalási szerződést az 1006. §-hoz képest az átvállalónak az adóssal való megállapodása előzi meg, ez a megállapodás rendszerint az 1005. §. L bekezdésének megfelelő beleegyezésnek lesz Képvh. iromány, 1910—1915. XXXHt. kötet. 15