Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

110 996-998. §. abban az időpontban állanak be, amelyben az adós a közzétételről értesül (995, §). Azt a kivételes intézkedést, melyet a Tj. a közpénztárból járó szolgálati javadalmazás vagy ellátás átruházható részének engedményezésére nézve tesz, midőn az ilyen engedménynek az adóssal ós harmadik személyekkel szemben való hatályát attól teszi függővé, hogy közokiratba vagy hitelesített aláírású magánokiratba legyen foglalva és az okiratot az engedményező vagy az engedményes a pénztárnak átadja (996. §.), a közszolgálat és a hatósági pénztárkezelés érdeke igazolja. A szövegből kitűnik, hogy az engedmény említett hatálya csak abban az időpontban kezdődik, amelyben a megfelelő alakban kiállított engedményi okirat a pénztárnak átadatik; amiből következik, hogy azok a foglalások, amelyek az engedményi okirat kiállítása ós átadása közötti időben az engedményező elleni végrehajtás folyamán a követelésre vezettetnek, az engedményessel szemben is hatályosak. Az a körülmény, hogy az engedménynek — céljához és jogi természetéhez képest — az adóssal szemben kell hatályossá válnia, modosítólag hát azokra a következményekre, amelyeket a szerződésnek a szerződési akarat hiányossága miatti semmissége vagy megtámadhatósága szabály szerint maga után von. Az adósnak védelmet kell nyújtani azon veszély ellen, hogy ha ióhiszemben annak kezéhez fizetett vagy azzal szemben vitt véghez a követelésre nézve valamely más jogügyletet, akit a vele közölt engedmény alapján hitelezőjének kellett tekintenie, az engedmény megdőlése esetében másodszori fizetésre szoríttassák vagy egyébként kárt szenvedjen. Ily védelemre azonban csak az az adós tarthat számot, aki az engedményt a 993-— 996. §-ok szabályaihoz képest köteles volt figyelembe venni, vagyis akit az engedményező az engedményről értesített, akinek az engedményes az engedményezőtől kiállított engedményi okiratot mutatott fel, vagy aki a követelés átruházásának az engedményező által eszközölt közzétételéről értesült. Az ilyen adóssal szemben, ha az engedményessel jogügyletbe bocsátkozik, az engedményező a Tj. szerint nem hivatkozhatik arra., hogy az engedmény valósággal létre nem jött vagy az akarat hiányai miatt a 772—774., 778. "í-okhoz képest semmis vagy megtámadható, hacsak az adósnak a jogügyletbe bocsátkozás idejében erről tudomása nem volt (997. §.). A jóhiszemű adós ezen szabályozásban kielégítő védelmet talál; az olyan adós érdekében pedig, akinek az engedmény semmisségéről vagy megtámadhatóságáról tudomása van, külön védőszabályt már azért sem szükséges felállítani, mert amennyiben ennek folytán bizonytalan, hogy a követelés az engedményezőt vagy az engedményest illeti-e, az 1021 —1033. §-ok módot nyújtanak az adósnak, hogy veszély nélkül teljesíthesse kötelezettségét. Az engedménynek a 987. §. 2. bekezdésében meghatározott joghatásából önként következik, hogy az adós az engedményezővel való jogviszonyából eredő kifogásokat az engedményesnek is ellenvetheti (998. §.). Nem szükséges, hogy az engedményezés idejében a kifogás hatályossá váltának tényleges előfeltételei már beállottak légyen; de szükséges, hogy a kifogás jogalapja már meglegyen, mikor az adós az engedményről értesíttetik. Kétesebb az a kérdés, hogy mennyiben számíthassa be az adós az engedményező elleni ellenköveteléseit az engedményesnek? A Tj. e tekintetben különböztet, hogy az ellenkövetelés ugyanazon jogalapból ered-e, amelyből az engedményezett követelés, vagy más jogalapból. Az ugyanazon jogalapból eredő (connex) ellenkövetelését az adós az engedményesnek épúgy beszámíthatja, amint az engedményezőnek beszámít-