Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

m—986. i M saját kötelességellenes eljárásának és nem a hitelező hibájának kell tulajdonítania. Gyakorlatilag fontos részletkérdéseket tárgyaznak a Tj.-nak azon §-ai, melyek arra vonatkoznak, hogy mennyiben szabadul fel a már fennálló kötelezettségért meghatározott időre kezeskedő kezes a határidő elteltével (982. §.) és mennyiben szüntetheti meg a kezességet felmondással az, aki jövőbeli kötelezettségért határozatlan időre kezeskedett (983. §.). A Tj. e kérdéseket a célszerűség követelményeinek megfelelően igyekezett megoldani. A Tj. végül kiterjeszkedik arra az ^esetre, ha többen vállalnak kezességet ugyanazon követelésért, és egyrészt a több kezesnek a hitelezővel szemben való jogállását, másrészt egymásközötti viszonyukat szabályozza. A több kezes felelősségére a Tj. oly esetben, midőn osztható szolgáltatásért közösen vállalnak kezesi kötelezettséget, a 954. §. általános szabályát alkalmazza: a kezesi kötelezettség kétség esetében egyenlő részekben oszlik meg közöttük, de mindegyik egyúttal kártalanító kezesként felel a többiek kötelezettségéért. Ennyiben a Tj. enj^híthetni vélte a kezesek felelősségét, anélkül, hogy a hitelező érdeke, akinek így is mindegyik kezes az egészért felel, számba vehető sérelmet szenvedne. Ha azonban a kezesek oszthatatlan szolgáltatásért, vagy osztható szolgáltatásért ugyan, de különkülön vállaltak kezességet, akkor a dolog természete szerint egyetemlegesen kell felelniök, bár az egyetemlegesség nincs is kikötve. Szintígy felelnek minden esetben a készfizető kezesek; a többek részéről vállalt készfizető kezességben ugyanis a Tj. a közfelfogásnak megfelelően, az egyetemlegesség kikötését bennfoglaltnak tekinti (984. §.). Ami a kezeseknek egymás közötti viszonyát illeti, e tekintetben a Tj. külombséget tesz, hogy a kezesek közösen, azaz közös megállapodás alapján kezeskedtek-e, vagy egymásért való tekintet nélkül vállalták-e el a kezességet. Ha közösen kezeskedtek és egyetemlegesen vannak kötelezve, akkor a helyzet lényegileg analóg azzal, amely egyetemleges adóstársak között áll fenn; a Tj. tehát ugyanazokból az okokból, amelyeket ott irányadóknak fogadott el, a 962. és 963. §-ok szabályainak megfelelő alkalmazását rendeli el (985. §. 1. bek.). Ha közösen kezeskedtek, de egyetemlegesség nélkül, egymás közötti viszonyuk már a 984. §. által van szabályozva. Ellenben ha egymásra való tekintet nélkül vállalták el a kezesek — akár egyetemleges kötelezettséggel, akár anélkül — a kezességet, a kötelezettség egymás közötti viszonyukban a Tj. szerint egészben azt terheli, aki korábban vállalta el, amiből egyúttal következik, hogy a hitelezőt kielégítő kezesre a hitelezőnek az előző kezesek elleni jogai is átszállanak (985. §. 2. bek.). Aki kezességgel már biztosított követelésért a korábbi kezesektől függetlenül kezeskedik, azt rendszerint nem az az intentió vezeti, hogy az előző kezesek válláról levegye a teher egy részét, hanem ellenkezőleg az, hogy a hitelező kielégítése esetében, annak a követeléssel kapcsolatos összes jogaiba, tehát az előző kezesek elleni jogaiba is lépjen. Nincs ok, hogy a törvény miért hiúsítaná meg ezt az intentiót; a korábbi kezesek nem követelhetik, hogy helyzetük az új kezes belépése következtében javuljon, a főadós pedig előbb fog bizonytalan kezese mellé még egy másik kezest találni, ha annak kilátása van arra, hogy a hitelező kielégítése esetében az előző kezes ellen is fordulhat, mintha a törvény a későbbi kezest a korábbival kónyszerközösségbe hozza. Annak a kezesnek, aki a hitelezővel szemben a sortartás kifogásával