Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

102 . 980—981. §. az azt biztosító mellékjogok is átszállanak ugyan a kezesre, de ő azokból csak a 985. §-ból folyó korlátozással elégítheti ki magát. Tekintettel arra, hogy a kezes idegen tartozásért felel, és ha azt kiegyenlíteni kénytelen, a 979. §. alapján a hitelező jogaiba lép, a jóhiszeműség megkívánja, hogy a hitelező tartózkodjék minden oly cselekménytől, mely a kezes helyzetét súlyosbítaná és őt megfosztaná visszkeresetének azon biztosítékaitól, amelyekre a kezesség elvállalásakor számított A Tj. ehhez képest kimondja, nogy ha a hitelező lemond a követeléssel egybekötött oly zálog-, jelzálog- vagy elsőbbségi-jogról, amelyet még a kezesség elvállalása előtt vagy azzal egy időben szerzett, a kezes felszabadul annyiban, amennyiben ama jog érvényesítése által kielégítést nyerhetett volna. Ugyanez áll megfelelően, ha a hitelező egy másik kezes elleni jogáról mond le (980. §.). Oly mellékjogról való lemondás, amelyet a hitelező csak a kezességvállalás utáni időben szerzett, nem jár ezzel a következménnyel, mert cl FI* cl 9b kezes nem számíthatott; a hitelező tehát, valamint nem volt kötelezve arra, hogy a kezes érdekében utólag ily mellékjogot szerezzen, úgy magában véve azáltal, hogy egy utólag szerzett mellékjogról ismét lemondott, oly sérelmet sem követett el a kezesen, amely jogvesztést vonhatna maga után. Amennyiben pedig az utólag szerzett jog kezességben vagy oly zálog- vagy jelzálogjogban áll, mely harmadik személynek dolgán áll fenn, az arról való lemondás a kezest a Tj. szerint egyáltalán nem sértheti, mert ily jogból a 985. § szerint amúgy sem követelhetne megtérítést. De nemcsak negatív, hanem positiv iránjHban is diligentiára kötelezi a Tj. a hitelezőt a kezes érdekében. A hitelezőnek nem szabad tétlenül maradnia, ha a főadós a lejáratkor nem teljesíti kötelezettségét és attól lehet tartani, hogy a követelés nála odavész. A Tj., fennálló jogunkat követve, kimondja, hogy a kezes felszabadul, ha a követelés a hitelező hibájából a íőadóssal szemben behajthatatlanná válik (981. §. l.bek). Hiba akkor terheli a hitelezőt, ha a követelés érvényesítését elmulasztja, bár tudja vagy a körülményekből előre láthatja, hogy mulasztása következtében a követelés behajthatatlanná fog válni. A várakozás vagy haladékadás tehát még magában véve nem menti fel a kezest; a Tj. a főadósnak adott haladókot csak abban az esetben rójja fel a hitelezőnek hibául, ba a főadós vagyoni romlását előre láthatta vagy ha a kezes a haladék megadása ellen előzetesen tiltakozott (981. §. 2. bek.). A készfizető kezesre nézve eltérő rendelkezés mutatkozott szükségesnek. Igaz, hogy ő is csak járulékosan van kötelezve, de a készfizető kezesség célja éppen az, hogy a hitelezőt felmentse a főadós előzetes vagy egyidejű beperlésének szükségessége alól. Ha a hitelező annak a veszélynek van kitéve, hogy a készfizető kezes elleni jogát elveszti, ha a főadós ellen nem érvényesíti jogát, akkor az a könnyebbség, amelyet a készfizető kezesség a hitelezőnek nyújtani akar, illuzióriussá válik. A Tj. erre való tekintettel a készfizető kezest kiveszi a 981. §. 1. és 2. bekezdésének szabálya alól, ha a követelés a hitelező késlekedése miatt oly időben vált a főadóssal szemben behajthatatlanná, amikor a kezes már neki felróható teljesítési késedelemben volt (981. §. 3. bek.). Attól az időponttól fogva, amelyben a hitelező a készfizető kezest késedelembe ejti, ez utóbbi nem áltathatja magát többé azzal a gondolattal, hogy a tartozást a főadós fogja kifizetni vagy hogy a főadós elleni követelést a hitelező fogja érvényesíteni. Most már neki áll kötelességében, hogy a hitelezőt kielégítse, s az ő dolga, hogy visszkeresetileg a főadós ellen forduljon. Ha kötelezettsége teljesítését halogatja és a főadós e közben fizetőképtelenné válik, a kárt a