Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

183—184. §. 93 azt az adományozó szándékához képest kell megítélni. Pl. az olyan ösztöndíj, amelynek fejében az, aki kapta, köteles egyidejűleg vagy később szolgálatokat teljesíteni az adományozó részére, keresmónyszámba megy. Míg viszont annak az ösztöndíjnak kezelése, amelyet a jó tanuló neveltetése céljából nyert el, a neveltető szülőt illeti. Ilyen a gyámhatósági engedéllyel űzött önálló kenyérkereső foglalkozásból származó nyereség (777. §.). E rendelkezésből azonban nem következik, hogy nem kezelhetné azt a gyermek megbízásából sem, vagy hogy szülői jogánál fogva nem korlátozhatná a gyermek szabad rendelkezési jogát, ha pl. a gyermek a keresményét magának ártó módon kívánná felhasználni. Ilyen továbbá — egyezően mai jogunkkal (gy. törv. 29. §. c) pont) — az a vagyon, amelyhez a gyermek öröklés vagy élők közötti ingyenes jogügylet útján jutott, ha az, akitől ő a vagyont kapta, végintézkedésben vagy a juttatáskor az atyát a vagyon kezeléséből kizárta. Hatályos ez a rendelkezés a végintézkedés alapján örökölt vagyonban benne foglalt köteles rész erejéig is, mert eltekintve attól, hogy az örökhagyó az örököst vagy hagyományost meghagyással terhelheti (1701. §.), a gyermek nyilvánvaló érdekében állónak mutatkozik, hogy az örökhagyónak bizonyára a gyermek szülője irányában táplált ós valószínűen megokolt bizalmatlanságából eredő rendelkezése figyelembe vétessék, amely ehhez képest megáll a köteles részre is, bár az örökhagyó végintézkedésében csak ezt juttatta a gyermeknek. Nem terjed ki az atya vagyonkezelése arra a vagyonra sem, amelyet a gyermek a 268. §. 1. és 2. pontjában megjelölt vagyonhoz tartozó jog alapján vagy arra a vagyonra vonatkozó jogügyletnél fogva szerez, vagy amelyet ahhoz a vagyonhoz tartozó tárgy elpusztulása, rosszabbodása vagy elvonása által szenvedett kárának megtérítéséül kap, mert e szabály nélkül az örökhagyó vagy ajándékozó rendelkezésének célja a vagyonnak szándékos megváltoztatása vagy véletlen változása esetében meghiúsulna. Magától értetődik, hogy az atya kezelői joga és kötelessége nem terjed ki arra a vagyonra sem, amelynek kezelését a gyámhatóság a 195. és 196. §-ok alapján tett intézkedéssel az atyától megvonta ós a 326. §. értelmében kirendelt gondnokra bízta. 4. Megfelelően a Tj. annak az irányadó elvének, hogy az atya a gyermek vagyonának kezelésére nézve voltakép közvetlenül a törvény által rendelt és csupán hatáskörében kevésbbé korlátozott gyám, a 183. §. kiterjeszti az atyai vagyonkezelésre a gyám vagyonkezelésére vonatkozó szabályok közül azokat, amelyek követését a gyermek érdekében az atyától is épúgy meg kell kívánni, mint a gyámtól, az említett §-ok indokolásában kifejtett okokból. És pedig a 267. §-a szerint az atya is köteles a kezelése alá tartozó vagyonról a gyámhatóságnak kimutatást előterjeszteni. A 269. §. értelmében: a gyermekre öröklés vagy ingyenes jogügylet útján jutott vagyon kezelésére nézve az örökhagyó vagy adományozó utasításait gyám módjára köteles követni. Á gyámoltak pénzének befektetésére vonatkozó szabályokat a 270—272. §-oknak megfelelően a gyermek pénze tekintetében is szem előtt köteles tartani, valamint a gyermek fontos okiratai beszolgáltatására vonatkozó 274. §., mint a többi hivatkozott §. reá is változatlanul alkalmazást nyer. Á gyámsági jognak egyéb szabályai is vannak ugyan még, amelyek az atyai vagyonkezelésre szintén alkalmazandók, de mert azok vagy csak részben, vagy csak módosítva nyerhetnek alkalmazást, megfelelő pótlással lehetett csak azokra az atya vagyonkezelői jogát tárgyazó §-okban hivatkozni. 5. Míg a gyám gyámoltjának pénzét és értékpapírjait rendszerint biztosítók mellett sem tarthatja őrizetében, sőt ha nagyobb értékű másnemű ingó vagyont