Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

6S 143—145. §. törvényesítése, mégis célszerűnek mutatkozik ezt a törvényben határozottan kimondani (142. §.) a tényleg előfordult kételyek eloszlatása végett. Érthető is, hogy az utóházasságra éppen törvénytelen gyermekük érdekében lépett szülők a más által örökbefogadott gyermeket, akit az anyja pl. csak azért adott örökbe, mert nem volt képes az atya segítségével sem eltartani vagy nem is remélhette, hogy az atyja utólagos házasságukkal vagy királyi kegyelemmel törvényesíteni fogja,- az örökbefogadás miatt ne juttathassák a törvényes gyermek jogállásába. Az atya éppen azért kérte a tör vény esítóst, hogy ne csak jóvá tegye hibáját gyermekével szemben, hanem azt atyjakép bírhassa és nevelhesse. De viszont a gyermek érdekével, az Örökbefogadó által joggal várható méltányossággal, sőt a közérdekkel is ellenkeznék, ha az állandóságra számított és tán már régóta fennálló családi viszony az érdekeltek beleegyezése nélkül a szülőknek házassága vagy az atya által kieszközölt törvényesítés következtében önmagától megszűnhetnék. Azt azonban a 142 §. megengedi, hogy mintegy a származása körüli hiba jóvátételének bizonyságául a törvényesítóssel nyert családnevét az örökbefogadott a netán fenntartott korábbi családnév elhagyásával az örökbefogadással reá szállott családnévhez kapcsoltan viselhesse akkor is, ha az örökbefogadó szerződósben a saját családnevének viselésére nézve intézkedés nem is történt. Nem viselheti azonban az új családnevet sem, ha az örökbefogadó kikökötte, hogy az örökbefogadott mindig csak az ő nevét viselheti. 23. Az örökbefogadásnak állandó családi kapcsolatot létesítő és a szerződő feleken kívül mások érdekeit is érintő jogi természetével líem férne össze, hogy a szerződő felek akár egyetértőleg, akár egyoldalúkig attól tetszésük szerint elállhatnának és ez a tényük, illetve annak időpontja teljes hitelességgel megállapítható nem volna. Ezért a 143. §. megengedi ugyan az örökbefogadó szerződés felbontását, de azt csak bíróilag megerősített szerződéssel engedi felbontatni. Megállapítja, hogy a felbontó szerződést az örökbefogadónak az örökbefogadottal és ha utóbbinak oly ivadékai vannak, akikre az örökbefogadás hatálya akár a törvény erejénél, akár a velük is megkötött szerződés alapján (137. §.) kihat, utóbbiakkal is kell megkötni. Ha az örökbefogadott meghalt, a szerződést a többivel lehet megkötni. A házastársak közös gyermekére nézve az örökbefogadó szerződést, amíg mindkét házastárs él, csak mindkettőjük hozzájárulásával lehet felbontani. Az egyik házastárs halála után a túlélő megkötheti a szerződést, de az csak vele szemben bonthatja fel az örökbefogadást. 24. A 144. §. okszerűen kiterjeszti az örökbefogadás megkötésénél kívánt jognyilatkozatok komolysága és hitelessége érdekében követendő szabályokat a felbontó szerződés megkötésénél szükséges jognyilatkozatokra is. 25. Élettapasztalat, hogy a legnemesebb szándékú vagy ilyennek vélt cselekvés is csalódással járhat. Az örökbefogadó arra a meggyőződésre juthat, hogy az örökbefogadott érdemetlen jótéteményeire, öröm helyett bánatot okoz neki, nevére, amelyet neki juttatott, gyalázatot hoz. Viszont a gyermek a várt szeretet helyett szeretetlenségre talál, az örökbefogadó nem teljesíti vele szemben szülői kötelességeit, erkölcsi sülyedóse veszélyezteti a gyermek jövőjét. Gondoskodni kell tehát arról, hogy ha az örökbefogadás — mindkettőjük javát szolgáló eredeti célja ellenére — valamelyikre elviselhetetlen nyűggé válik, a mesterségesen kovácsolt viszony békóiból szabadulni lehessen. De persze kicsinyes összekoccanás, múló elidegenedés nem lehet ok, nem különösen a hibás fél kívánsága, hogy ilyen állandóságra számított viszony felbontassák. Csak nagy, komoly okból lehet ezt megengedni. Felsorolni