Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

66 138—139, §. ládi kapcsolatot kifejező közös név helyett más-más nevet viseljenek és közöttük társadalmi helyzetük szempontjából egyenlőtlenség támadhasson. Viszont azonban nagy méltánytalanságra vezetne, ha az örökbefogadottnak már serdült korú vagy éppen teljeskorú gyermeke a törvény erejénél fogva az örökbefogadó nevének viselésére ós vele, bárcsak utánzott rokonság kötelékébe lépni köteleztetnék és az örökbefogadás reá is az örökbefogadó eltartásának terhét hárítaná. Ezért a Tj. 137. §-a az örökbefogadás hatályát az örökbefogadottnak csak oly ivadókára terjeszti ki, aki az örökbefogadó szerződós megkötése titán született. Kiterjed tehát az utószülöttre is, bár az örökbefogadó szerződés megkötésekor már fogantatva volt. Nem terjed ki azonban az örökbefogadottnak az örökbefogadás megkötése után utóházasság, vagy királyi kegyelemmel törvényesített, vagy örökbefogadott gyermekére, ha az örökbefogadó szerződés megkötésekor már életben voltak, de kiterjed, ha akkor még nem éltek. A §. második mondata mégis lehetővé teszi, hogy az örökbefogadottnak az örökbefogadáskor már élő ivadékára és ennek születendő ivadékára is kiterjedjen, vagyis közvetve unokák örökbefogadását is megengedi, de csak • úgy, ha az örökbefogadó a szerződést az örökbefogadottnak már élő ivadékával is megkötötte. Ennek az ivadéknak is a szerződós megkötésekor már élő ivadékára szintén csak akkor, ha a szerződést vele is megkötötték. Az örökbefogadó szerződés hatályát az élő ivadékokra kiterjesztő szerződés belefoglalható az alapszerződésbe is, de megköthető külön ós később is. Magától értetik azonban, hogy magára az örökbefogadó szerződésre megszabott kellékek ezeknél a kiegészítő szerződéseknél is megkívántatnak. 18. Az örökbefogadás nem változtathatja meg azt a tényt, hogy az örökbefogadott rokonainak rokona. Tehát szüleinek törvényes vagy törvénytelen gyermeke rokonainak rokona és sógorságban marad azokkal, akikkel addig sógorságban volt. De nem lehet hatálya az örökbefogadó rokonaival szemben sem, mert az örökbefogadás következtében vérségi kapcsolatba tényleg nem kerülhet velük. Ezt állapítja meg a 138. §. Az örökbefogadó és örökbefogadott között sem létesíthet az örökbefogadás vórközosséget s így egyikük sem juthat a másiknak rokonaival sógorságba. Nehogy azonban abból a körülményből, hogy az örökbefogadott az örökbefogadó törvényes jogállását nyeri, azt következtessék, hogy az örökbefogadó házastársa és az örökbefogadott és az utóbbinak házastársa és az örökbefogadó sógorságba kerültek, a §. 2. bekezdésében célszerűnek látszik ennek ellenkezőjét kifejezetten kimondani. 19. Az örökbefogadás indoka és célja az örökbefogadó és az örökbefogadott között a szülő ós gyermek közötti viszonynak megfelelő családi kapcsolat létesítése. Ennek okszerű következménye, hogy a kiskorú örökbefogadott felett meg kell szűnnie a vérszerinti szülő szülői jogának s ami ennek csak tartozéka, törvényes vagyonkezelő ós képviseleti jogának is és át kell háramolnia az örökbefogadóra, aki törvényadta jogán szülőkép helyébe lep. Ezt állapítja meg a Tj. 139. §-ának 1. bekezdése. Minthogy azonban az örökbefogadás a gyermeknek rokonaihoz való viszonyán elvileg nem változtat, gyermekével érintkezni pedig a szülőnek a 179. §. szerint a szülői jogtól független joga, viszont nem ritkán az örökbefogadás létrejöttét hiúsítaná meg, ha a szülőnek ez a joga fennmaradna, mert az örökbefogadó, különösen örökbefogadó házastársak az örökbefogadottnak osztatlan vonzalmát óhajtják megszerezni : a Tj. elvileg azon az alapon áll, hogy az örökbe-