Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
135-137. §.< 65 tehát a köteles részhez való jog is, épúgy, mintha vérszerinti gyermeke volna, hacsak az örökbefogadó szerződós meg nem állapította, hogy az örökbefogadottnak és ivadékainak ne legyen törvényes öröklési joguk az örökbefogadó után (141. §.). A gyámság alá helyezett teljeskorú örökbefogadott feletti gyámi tisztre az örökbefogadó a 319. §-ban felsorolt vérszerinti rokonok előtt tarthat számot, A 134. §. 2. bek. szerint az, akit házastársak fogadtak örökbe, valamint az egyik házastársnak a másik házastárs által örökbefogadott gyermekét mindkét házastárs közös törvényes gyermekének jogállása illeti meg. De a férjnek felesége által örökbefogadott törvénytelen gyermekére ez nem áll r hanem az csak az örökbefogadó felesége törvényes gyermekének jogállását nyeri meg 15. A 135. §. megfelel az örökbefogadással keletkezett jogviszony természetének. Az örökbefogadott saját családneve helyett az örökbefogadónak ós ha házastársak közös gyermekéül kell tekinteni (134. §. 2 bek.), a férjnek családnevét kapja. Ha asszony az örökbefogadó vagy az örökbefogadott, a saját családnév alatt leánynevüket kell érteni, mert az asszony a férje nevét ugyan jogosan viseli, sőt viselnie kell is (27. §.), de ez csak személyes joga ós azt másra át nem ruházhatja. Az örökbefogadás intézményének céljával azonban nem ellenkezik, hogy az örökbefogadott új nevéhez kapcsoltan vérszerinti családja iránti kegyeletből saját családnevét is viselhesse, ha ezt nem tiltja meg neki az örökbefogadó szerződósben kiköthető ily tilalom (141. §.). 16. Az örökbefogadással megalapított szülő és gyermek közötti viszonyból az következnék, hogy valamint az örökbefogadott az örökbefogadónak, úgy az utóbbi az örökbefogadottnak is a törvény erejénél fogva örököse legyen. Támogatná az ily szabályozást, hogy a méltányosság rovására többnyire oly, esetleg távoli rokonok előznék meg az örökbefogadót öröklési joga kizárása esetében, akik már az örökbefogadás következtében is az örökbefogadott .gyermektől és ez tőlük annyira elidegenedett, hogy. az örökbefogadást érzelmileg mindenesetre közelebb állónak érzi magát az örökbefogadáshoz, mint rokonaihoz, akik vele eddig sem törődtek. Mégis a Tj. 136. §-a elhatározóbbnak tartja azt a szempontot, hogy az örökbefogadást ne lehessen felhasználni haszonleső célok elérésére, hanem hogy az örökbefogadót tisztán erkölcsi okok, az örökbefogadott iránt érzett rokonszenv irányítsák szándékában. Ezért a Tj. 3 36. §-a az örökbefogadás alapján nem adja meg az örökbefogadó öröklési jogát az örökbefogadott után. Még az örökbefogadótól ajándékul kapott érték erejéig sem, mert ez ellenkeznék a Tj. törvényes öröklési jogának a vérrokonságra alapított rendszerével. Ezzel ellenkező megállapodást az örökbefogadási szerződós sem tartalmazhat, mert az örökbefogadás törvényszerű hatálya változtatásával járó és az örökbefogadó szerződósben kiköthető kivételek között nem fordul elő (141. §.)- Magától értetődik, hogy végintézkedéssel vagy öröklési szerződéssel az örökbefogadott az örökbefogadót örökösévé teheti, i 17. Főleg a gyermektelen örökbefogadót többnyire az a vágya is ösztökéli az örökbefogadásra, hogy annak révén utódokra tegyen szert, akik nevével emlékét is fenntartsák és ennek fejében az örökbefogadottnak szánt jótéteményeit majdan szintén élvezzék. Ennek a célzatnak felelne meg, ha-, az örökbefogadás hatálya kiterjesztetnék az örökbefogadottnak minden ivadékára és azok ivadékaira is kivétel nélkül. Javalná ezt a szabályozást, hogy elejét venné annak a visszásságnak, hogy az örökbefogadott ivadékai a csaKépvh. iromány. 1910—1915. XXXH. kötet 9
