Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

96. §. 47 nyerése vagy a gyámság alól való felmentése utánra ópúgy, mintha nem lett volna törvényes képviselője. Minden más okból' gyámság alá helyezett vagy kiskorú (ilyen akinek kiskorúságát meghosszabbították, 5. §.) férj törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül támadhatja meg a gyermek törvényességét. Kétségtelen, hogy e kivétel ellentótben áll a Tj. által is elfogadott azzal az elvvel, hogy a megtámadás joga csak a fórjet illeti meg és hogy ezt a jogát, mint kiválóan személyes ügyét csak ő maga gyakorolhatja. De azok az okok, amelyek alapján a H. T. 87. §-a ugyanazon álláspontot foglalta el, szólnak nagyrészben amellett is, hogy a szerződőkóptelen vagy elmebetegség miatt gyámság alá helyezett férj megtámadási jogát helyette törvényes képviselője gyakorolja. Meg kell óvni ugyanis a férjet attól az eshetőségtől, hogy saját illendő megélhetése veszélyeztetésével vagy vérszerinti családja megrövidítésével neki kelljen eltartani oly gyermeket, akinek ő nyilvánvalóan nem az atyja. Az anya házasságtörése miatt ugyan az elmebeteg férj törvényes képviselője kérheti a házasság felbontását is, amellyel elejét vehetné annak, hogy a gyámoltja féleségének mással folytatott viszonyából származható gyermekek eltartásának terhe reá háruljon. Ez azonban nem mentesíti őt a . házasság ideje alatt fogant gyermek eltartásától. De meg visszatetsző is volna, hogy a házassági bontóper adatai szerint nyilvánvalóan nem a férjtől származott gyermek továbbra is férj családjának tagja maradjon. Bár hasonló okok szólnának amellett is, hogy a távollevő gondnoka is feljogosíttassék a megtámadás jogának a távollevő férj helyett való gyakorlására, a Tj. ezt mellőzte. A távollevő gondnokának tiszte a Tj. szerint csak a gondnokolt vagyoni ügyeinek képviseletére szól. Oly távollevőnek, akinek nincs képviseletre szoruló vagyoni ügye, nem lehet gondnokot rendelni. A távollevő férjnek valóban tisztán személyes ügye, vájjon a felesége szülte gyermeket megtagadja-e, s így teljesen hiányzik jogcíme annak, hogy ily érdeke is távolléte okából hatósági oltalomban részesüljön. 6. A férjnek abból a kizárólagos jogából, hogy a gyermek törvényességét megtámadhassa, következik, hogy mihelyt ő a gyermeket a magáénak elismerte, a gyermek törvényességét többé sem ő, sem törvényes képviselője, sem senki megnem támadhatja (96 §.). Az elismerés érvénj-éta íj. nem köti határozott formákhoz. Nem kell a gyermekkel szemben kijelenteni. A csecsemő vagy serdületlen gyermekkel szemben úgy sem tehetné. Történhetik szóval is, sőt hallgatag is vagy konkludens tényekből is megállapítható, bár az utóbbiakból való következtetésnél a bírónak óvatosnak kell lennie, mert pl. abból, hogy a gyermeket törvénytelenné kimondásáig annak eltartására törvényes atyakép kötelezett férj tényleg eltartja, vagy hogy az anyakönyvi hivatalnál az anyakönyvi törvény rendelkezéséhez képest a gyermek születését bejelenti, nem következtethető, hogy törvényes gyermekének is elismerte. De lényeges kelléke az elismerésnek, hogy feltételhez vagy időhöz kötött ne legyen. Végintézkedésben is kijelenthető. A gyermek születése előtt történt elismerés is megáll, de csak úgy, ha az elismerés közokiratban vagy végintézkedésben és oly időben történt, amikor az anya terhességét már biztosan meg lehetett állapítani. A gyermek születése előtt történt elismerést azonban a férj a gyermek születése után a megtámadás határideje alatt közokiratban vagy abban az alakban, amelyben az elismerés történt, a 95. §. szabályainak megfelelő alkalmazásával visszavonhatja, aminek a gyermek születése után történt elismeréssel szemben nincs helye. Ekkép, ha a férj időközben szerződőkóptelenné vált vagy