Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

46 94—95. §. gyermeké. Ritka kivételek miatt nem volna tanácsos az etnikailag is helyes, de a társadalmi és jogrendet is egyedül biztositó álláspontról letérni. Ámde, ha a férj a törvényengedte határidő alatt a gyermek törvényességét megtámadta vagy meghalt, amikor még megtámadhatta volna: a Tj. a gyermek törvénytelen voltára való hivatkozás jogát nem tagadja meg senkitől, akinek valamely akár vagyoni, akár személyi jogának érvényesülése függ attól, hogy a gyermek törvénytelen származását megállapítsák. Nem korlátozza a férj örököseire. Nem veszi ki a jogosultak köréből a gyermeket ós az anyát sem, mert azok az erkölcsi okok, amelyek -a gyermek önálló megtámadási joga ellen szólanak, nem forognak fenn a gyermek törvényességének a férj részéről történt megtámadása esetében, illetve akkor, ha a férj meghalt, mikor még megtámadhatta volna. A férj ily esetekben ugyanis már életében kitaszította a gyermeket családjából, amely vele mint hozzá nem tartozóval szintén nem törődik, vagy megelégszik azzal, hogy örökösödési perben kizárja a férj örökségéből. Viszont a gyermek nem érvényesítheti természetes atyja elleni jogait, ha elesik attól, hogy törvénytelen voltára hivatkozhassék. Nincs arra sem elég ok, hogy az anyától megvonassák ez a jog. Alig lesz eset arra, hogy az anya önmaga szorgalmazza gyermekének törvénytelenné nyilvánítását, bár kizártnak nem tekinthető, hogy önző célzat vigye reá. Például, hogy a gyermeke helyett férjének ő legyen az örököse. De többnyire tiszteletre méltó okai lesznek reá. Például, hogy törvényes gyermekei rovására a férj által megtagadott gyermek ne osztozkodjék az atyai hagyatékban, vagy hogy a törvénytelenség révén módjában álljon a természetes atyjával való házassága révén kedvezőbb társadalmi és anyagi helyzetbe juttatni gyermekét, akit férje családja és a társadalom törvénytelenségének a férj részéről megtámadása következtében oda tartozónak úgy sem ismer el és aki emiatt esetleg lelki meghasonlással járó ferde társadalmi helyzetbe kerülhet. 4. A gyermeknek életbevágó érdeke, de közérdek is, hogy a gyermek törvényes vagy törvénytelen voltának kérdése ne legyen sokáig függőben. Ezért a megtámadási jog gyakorlása tekintetében a fórjet időbeli korláthoz kell kötni (94. §.). A születés idejétől számított maximális záros határidő megállapítása azonban nem volna célszerű, mert ha nagyon hosszúra szabatnék, elvesztené jelentőségét; rövidebb határidő pedig kockáztatná a férj jogát, ha nem volna ideje bizonyítékai beszerzésére. Ez a kifogás nem áll meg a Tj. szabályozása ellen, amely szerint a férj a megtámadási jogot csak attól a naptól számított egy év alatt gyakorolhatja, amelyen a gyermek születését megtudta. Ez a záros határidő csupán a jogszolgáltatás szünetelése, erőhatalom vagy szerződőképtelenség következtében beálló akadályoztatás esetében nyúlhat ki a második bekezdés értelmében megfelelően alkalmazandó 1057. §. 2. pontja és az 1059. §-nak szabályai szerint. Ha tehát a férj az említett záros határidő alatt a gyermek törvényességót meg nem támadta, azt többé sem ő maga, sem más meg nem támadhatja. 5. A megtámadási jog legszemélyesebb joga a férjnek; gyakorlásának az ő akaratelhatározásából kell fakadnia. Törvényes képviselőjót tehát megtámadási jog meg nem illeti (95. §.). A Tj. azonban az általános szabály alól kivótelkép megengedi, hogy a szerződőképtelen vagy elmebetegség miatt gyámság alá helyezett férj helyett a gyámhatóság jóváhagyásával törvényes képviselője támadhassa meg a gyermek törvényességét, de fenntartja számára a megtámadás jogát, ha a megtámadást a törvényes képviselő-elmulasztotta volna, szerződőkópessége vissza-