Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

42 89- 90. §. 1 >. HARMADIK CÍM. Rokonság. ELSŐ FEJEZET. Rokonok és sógorok. 89—90. §. I. T. 183-185. §.; Ind. I. k. 246-250. 1.; Főelőadm. II k. 264-270. 1. (I. J. T. IV. k. 521-527. 1.); II. T. 80-90. §. Nem szükséges, hogy a törvény magának a rokonságnak fogalmát is meghatározza, mert maga a szó a közéletben elfogadott értelme szerint kifejezi, hogy alatta oly személyeknek egymáshoz való viszonyát kell érteni, akik közül az egyik á másiktól származott, vagy akik közös törzstől származtak; Azoknak viszonya, akiknek rokonsága azon alapszik, hogy az egyik a másiknak leszármazottja, az egyenes ági rokonság; akik pedig azért rokonok, mert közös törzsből származnak, azok: oldalrokonok. A felmenő rokonsági viszony kifejezésére a Tj. az előd kifejezést, a lemenő rokonsági viszony megjelölésére az ivadék szót használja. Az előd és ivadék fogalma a Tj. szerint részben tágabb, részben szűkebb értelmet nyer a vérségi összeköttetés alapján vett értelménél. Tágabbat annyiban, amennyiben érteni kell alatta az örökbefogadáson alapuló utánzott rokonsági viszonyt is; ez azonban a Tj.-nak pozitiv rendelkezéséből következik, amennyiben a személyek bizonyos körében az örökbefogadáshoz a törvényes származás joghatályát kapcsolja (134 §.). Viszont szűkebb az értelme annyiban, amennyiben a vérségi kötelékben álló személyek közül előd és ivadék alatt csak azokat lehet érteni, akik a törvény szerint rokonok; tehát a törvénytelen gyermeket és atyját nem, kivéve ott, ahol a Tj. ezt kifejezetten kimondja (v. ö. 1529. §.). Bár a Tj. a törvénytelen gyermek és anyja, valamint annak rokonai között a törvényes rokonsági kapcsolatot elismeri, s a törvénytelen gyermek és nemzője közötti viszonyt is akként szabályozza, hogy a rokonsági viszonynak számos jogkövetkezményét különösen az elismert törvénytelen gyermekre is kiterjeszti, az utóbbi irányban még sem megy el a törvényes rokonsági viszony megállapításáig; mert a törvényes származást megállapító vélelem alkalmazhatóságának hiányában nincs biztos mód az apaság megállapítására, s mert a társadalom alapjának, a házassági intézménynek megrázkódtatásával járna, ha a családi kapcsolat az atyai ágon nem a törvényes származás biztosságán nyugodnék. A rokonsági ízek számítására nézve a Tj., eltérőleg a kanonjogi számítást követő mai jogunktól, a római jognak a legtöbb európai jog által elfogadott, amannál egyszerűbb számítási módját tette magáévá, mert az öröklési jogban, ahol az ízszámításnak tulajdonkópeni jelentősége van, a kanonjogi ízszámítást az oldalági rokonság fokának meghatározására kevésbbó lehet megfelelően használni. Hogy a házasság megszűnése ne szüntesse meg a sógorsági viszonyt, az okolja meg, hogy a házasság megszűnése többnyire érintetlenül hagyja a sógorsági viszonyból keletkezett viszonyokat, amely ténnyel a jognak szái i