Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

91. §. 43 molni kell. Pl. a vő és az ipa kölcsönös érdekeltsége a házasság megszűnése után is többnyire fennmarad, főleg ha a házasság nem volt gyermektelen. MÁSODIK FEJEZET. Törvényes származás. 91—101. §. I. T. 186-199. §.; Ind. I. k. 251-272.1.; Föelőadm. II. k. 271-325.

1. [I. J. T. IV. 528-582.1.}; Bizotts. tárgy. I. f. 63-90 1. [I. J. T. IX. k. melléki]; II. T. 91-101. §. A törvényes származásnak biztos alapokra fektetését megköveteli úgy a közérdek, mint, a társadalom, a családok, magának a gyermeknek és a házastársaknak érdeke. Azt, hogy a gyermeknek ki az anyja, születésének ténye kétségtelenül bizonyítja. De azt, hogy kitől fogantatott, csak bizonyos körülményekből lehet következtetni, de tényekkel vagy élettani tapasztalatok alkalmazásával minden kétséget kizáróan megállapítani nem lehet. Ezért kénytelen a jog a valóság lehető megközelítésével megelégedni, midőn az élet tapasztalataira és a tudományos vizsgálat eredményeire alapított vélelmekkel igyekszik a fogantatás titkát leleplezni, valóságnak véve azt, amire való tények alapján okszerűen lehet következtetni. A római jogtól máig minden jog, a mienk is, a törvényes származás kérdését azzal a vélelemmel oldotta meg, hogy a házasság fennállása alatt fogant gyermek a férjtől fogantatott és ezt a vélelmet csak oly körülmények bizonyításával engedik megdöntetni, amelyekből a fogantatásnak lehetetlenségére vagy legalább is valószinütlensógóre kétséget kizáróan lehet következtetni. A Tj. szintén ily vélelmek segélyével oldja meg a törvényes származás kérdését. 1. A 91. §. első bekezdése szerint a házasság fennállása alatt fogant gyermek törvényes, ha^ a férj a gyermek anyjával a gyermek fogantatásának idejében közösült. Áll ez a §. szerint a házasság megkötése előtt fogant, de megkötése után született gyermekre is. Ez a gyermek is tehát törvényes és nem a bekövetkezett házasság által törvényesített, mint ezt régebben némely jog tartotta, de amelyet hazai jogunk a bírói gyakorlat tanúságaként szintén nem követett. De mert a közösülés bizonyítása, ha az adott esetben lehetséges volna is, a családi élet szentélyébe behatolással és ezzel a család nyugalmának megbolygátasával, a bizonyításnak a gyermekre vagy anyára hárítása pedig mindkettejük érdekének komoly veszélyeztetésével járna, a §. harmadik bekezdése azt a vélelmet állapítja meg, hogy a férj a gyermek fogantatásának idejében az anyával közösült. Ez a vélelem a házasság alatti fogantatás tekintetében igazolásra nem szorul. A római jogtól kezdve el van az ismerve a házasság intézményén felépült minden jogrendszerben. A házasság megkötése után született, de még megkötése előtt fogant gyermekre nézve ez a vélelem némi módosításra szorul. Nem volna ugyanis igazságos a férjjel szemben, meggátolni őt abban, hogy feleségének a házasság megkötése előtt fogant gyermekét, akár tudott róla, akár nem, de azt is tudja, hogy tőle nem fogantathatott, megtagadhassa. Ezért ilyen gyermek 6*