Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
80-88. §. 41 következményei. Különösen áll ez a házasság felbontásának azokban az eseteiben, amidőn a házastárs a másik házastársnak egyedül vétkessé nyilvánítása mellett kérhette a felbontást [házastárs eltartási igénye, ajándékok visszakövetelése (1894 : XXXI. t.-c. 89., 90. §-a), közszerzeményi követelés (76. §. 1., 2. pontja), hitbér (78. §.), házassági szerződés (85., 86. §-ok)]. Ezzel teljesen analóg a putativ házasság esete, amidőn a házasság érvénytelenségének okát a házasságkötéskor csak az egyik fél ismerte, a másik nem. v A Tj. azért is a putativ házasságnak érintett esetére vonatkozólag indokoltnak látta a házastársak vagyonjogi viszonyainak rendezése tekintetében az érintett szempontoknak megfelelő oly szabályoknak felvételét, amelyek lehetővé teszik, hogy az érvénytelen házasság kötése tekintetében jóhiszemű házastárs a rosszhiszemű házastárssal szemben a házasság érvénytelenségének szigorúbb következményei helyett a felbontásnak enyhébb következményeit vehesse igénybe, e részben facultas alternativa-szerű választási jogot engedvén a jóhiszemű házastársnak, aki leginkább van abban a helyzetben, hogy megítélhesse, mely következmények előnyösebbek reá nézve az adott viszonyok között. A Tj. szövegezése nem hagy fenn kétséget arra nézve, hogy a házastársnak érintett joga attól függ, hogy a másik házastárs rosszhiszemű legyen, ő maga ellenben ne legyen rosszhiszemű a házasságkötéskor; mert a felbontásnak említett enyhébb következményei is csak hasonló esetre vonatkozván, a házasság érvénytelenségének csakis erre az esetére találnak. Ehhez képest az érintett jog nem illetheti meg a házastársakat abban az esetben, ha mind a ketten jóhiszemben vagy mind a ketten rosszhiszemben voltak; ilyen esetekben a házastársaknak teljesen egyenlő helyzete az érvénytelenség általános következményeitől való eltérést elvileg nem igazolná. Kényszer esetében nem lehet szó arról, hogy a kónyszerített házastárs nem ismeri a házasság érvénytelenségének okát; a putativitás következményeit azonban az alapgondolat azonosságánál fogva reá is ki kell terjeszteni; ennélfogva erről az esetről a javaslat 87. §-ának utolsó bekezdése külön rendelkezik. A német ptkv. 1346. §-ának 2. mondata tévedés okából érvénytelenített házasság esetére oly értelmű rendelkezést tartalmaz, amelynek értelmében a szóban forgó jog szempontjából a tévedő házastársat mindig rosszhiszeműnek, a másik házastársat pedig jóhiszeműnek kell tekinteni, hacsak a házasság/ ! kötésekor a tévedést nem ismerte, vagy ismernie nem kellett volna. A javaslat' 7 ily szabály felvételét nem találta indokoltnak, mert sem azt, hogy a tévedő ; házastárs a rosszhiszeművel minden, esetben egy tekintet alá helyeztessék, N^. !W , VÍ ;UX sem azt, hogy a másik házastárs a tévedésnek vétkes fel nem ismerése eseté- "*•—** ben is rosszhiszeműnek tekintessék, a méltányossággal nem találta összeegyeztethetőnek. A 88. §. a putativ házastársat a 87. §. szerint megillető jognak és gyakorlási módjának közelebbi meghatározását tartalmazza. Hogy a putativitásnak itt megállapított szabályai sem a névviselési jogra, sem a házastársak öröklési jogára nem hatnak ki, erre nézve a javaslat szövegezése mellett nem lehet kétség; ami különösen az öröklési jogot illeti, ennek ily értelmezést adni annál kevósbbé lehet, mert a házasság bírói felbontása a házastársak között az öröklési kapcsolatot megszünteti. Képv. iromány. 1910—1915, XXXH. kötet. 6
