Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

38 67-72. §. függjön a szerző házastárs későbbi gazdálkodásának eredményétől, másfelől a fraudulózus kijátszások ellen a lehetőség szerint megóva maradjon. Az előbbi irányban a javaslat 66. §-a a közszerzeményi illetőség házassági szerződéssel történő előzetes elismeréséhez azt a hatályt fűzi, hogy a házastárs a közszerzeményi követelés megnyíltakor az elismert illetőség kiszolgáltatását feltétlenül követelhesse, tekintet nélkül arra, hogy mennyi a közszerzeményi illetősége, xígy azonban, hogy ez az elismerés alapján kiadandó illetőség a 65. §. 1 bekezdésének megfelelően betudás tárgya legyen s annak értékét a szerző fél saját külön vagyoni illetőségéhez hozzászámíthassa. A fraudulózus kijátszások ellen a 73. és a 74. §. védik a házastársát. 13. A 67, §-nak az az alapgondolata, hogy a 65. ós a 66. §-ban említett ügyletek harmadik személyekkel szemben, valamint a különvagyonhoz tartozás szempontjából az ajándékozás tekintete alá esnek, folyománya annak, hogy a közszerzeményi követelés csak a házasság megszűntével vagy a holtnak nyilvánítással nyilik meg. 14. A közszerzemóny megosztásának ama bonyolult rendszere helyett, amelyet a realszerzeményi elv alapján az I. T. állapított meg, a javaslat az értóktöbbleti elvnek megfelelően a közszerzeményi illetőség kiadására nézve a pénzbeli kielégítés szabályát fogadja el. Megengedi azonban a javaslat a természetben való kielégítést is oly módon, hogy a közszerzemóny kiadására kötelezett házastárs a különvagyonához nem tartozó egyes vagyontárgyainak osztatlan felerészót ruházza át házastársára a közszerzemény megállapításánál számított értékük alapján, s amennyiben e joggal nem ól, ugyanily vagyontárgyakra nézve a másik házastárs követelheti a természetben való kielégítést. Hogy a kielégítésnek ez a módja ne lehessen hátrányos a házastársra nézve, a javaslat megfelelő korrektivumokról gondoskodik (68., 69 §-ok) s kiveszi a kényszerű elidegenítés alól a közszerző fél személyes vagyonához tartozó tárgyakat (70. §.). Tekintettel továbbá arra, hogy a vagyonmegosztásnak alig lehetséges oly módját megállapítani, amely a házastársak viszonyaira az eset körülményeire tekintettel mindig megfelelne a méltányosságnak, a javaslat a bírónak is megadja a jogot, hogy az osztályt a felállított általános szabályoktól eltérően a méltányosság szerint ejthesse meg (71. §.), aminek azonban önként órthétőleg csak a fél kérelmére lehet helye. • Abban a kérdésben, mennyiben legyen a közszerzeményben részesülő házastárs felelős a szerző házastárs hitelezői irányában a közszerzemóny megosztása után, a javaslat nem vett fel külön szabályt-; mert ez a kérdés az adós jogutódának a hitelező irányában való felelősségét szabályozó külön törvény keretébe tartozik. 15. A Tj. 72. §-a, ellentétben a fennálló joggyakorlat álláspontjával, elfogadta a halál utánra halasztásnak az I. T. 166—-168. §-aiban megállapított kedvezményét. Hogy az életben levő házastárs a házasság megszűntekor vagy a másik házastársnak holtnak-nyilvánítása esetében feltétlenül köteles legyen szerzeményét a másik házastárssal vagy ennek örököseivel megosztani s ezzel gazdaságát megbontani, ez sok esetben gazdaságilag felette hátrányos következménnyel járhat reá nézve s a méltányossággal sem egyeztethető mindig össze. Elvileg helyesnek mutatkozik tehát s a közszerzemóny eredeti alapgondolatának is megfelel, hogy az életben levő házastársat megillesse az a jog, hogy a megnyílt közszerzeményi követelés kielégítését halála utánra halaszthassa. E kedvezmény igénybevételét azonban a javaslat oly feltótelekhez köti, amelyek egyfelől a követelő fél