Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

Í3—76. f. 39 jogainak biztosítására alkalmasak, másfelől a halasztásért megfelelő ellenértéket biztosítanak. E részben a javaslat az I. T.-et azzal az eltéréssel követi, hogy a halál utánra halasztás kedvezményének igénybe vételé esetében, a közszerzeményí illetőséget feltétlenül pénzben rendeli kiadatni, mert a követelő féltől nem lehet helyesen megkívánni, hogy a közszerzeményi. követelés megnyíltakor számításba vett értékeket az azóta eltelt esetleg hosszú idő után is a természetbeni kielégítés alapjául elfogadja, újabb értékbecslés pedig' nem volna helyén való; továbbá a javaslat a halasztásért adandó kárpótlás gyanánt a követelés után törvényes kamat fizetésére kötelezi a házastársat, s úgy erre mint a követelés tőkeösszegére nézve a sokkal szigorúbb s éppen azért méltánytalannak mutatkozó pupillaris biztosítók helyett csupán dologi biztosítékadást (v. ö. 893. §. 1. bek.) kíván tőle. 16. A 73. és a 74. §. a házastárs közszerzeményi követelésének oltalmát célozza a kijátszás ellen, amire a közszerzemény biztosításához való jog hiányában szükség van. Az oltalom nem terjedhet annyira, hogy a házastárs után kötelesrészre jogosultaknak e jogát csorbítsa; mert a közszerzeményi követelés a meglevő vagyontöbbletre irányul s így már elvileg is gyengébb jog a kötelesrészhez való jognál. 17. A Tj. 75. §-a fenntartja a fennálló jognak azt az alapelvét, hogy a házastársaknak tényleges különélése alatt nincs szerzeményi közösség, de ezt arra az esetre korlátozza, ha a tényleges különélés a házasság megszűnéséig s illetőleg a házastárs holtnak-nyilvánításáig tartott. Habár elvileg igazolt lenne is az, hogy oly házastársak, akik az életközösség megszakításával külön gazdálkodtak, ne tarthassanak igényt egymásnak ekként szerzett vagyonára, a házastársaknak többnyire bizonytalan tartamú s többször is ismétlődhető tényleges különválását ebben az irányban más esetekben is figyelembe venni azért nem lehet, mert ez a közszerzemény kiszámításában bonyodalmakat és leküzdhetetlen nehézségeket okozhatna. 18. Habár a javaslat nem is állazon az állásponton, mint az I. T., amely a közszerzeményhez való jogot törvényből folyó házastársi jutalomnak nyilvánította (I. T. 121. §.), az I. T.-nek ebből az alapelvből származtatott azt a szabályát, amely szerint a házastárs a házassági hűség ellen elkövetett legsúlyosabb vétségei miatt büntetésképen elesik a közszerzeményi követelésétől (I. T. 169. §.), a javaslat 76. §-a is elfogadta, mert ezt a szabályt a közszerzői jog alapjául szolgáló házasélet erkölcsi természete által elvileg önmagában véve is igazoltnak találta. Ami az érdemetlenségi okok meghatározását illeti, ezek szövegezésében a javaslat az öröklési jog analóg szabályaival való összhangra törekedett (v. ö 1533. §., 1788. §. 2. pontja). Az, hogy házasságtörés esetében csak akkor veszíti el a házastárs közszerzeményi követelését, ha egyedül volt vétkes, azon a megfontoláson alapszik, hogy mindkét házastárs vétkessége esetében az itt figyelembe jövő erkölcsi tekintetek kevósbbó játszanak döntő szerepet. IV. Hitbér. I. T. 170-174. §.; Ind. I k. 241-244. 1.; Főelőadm. II. k. 237-252. 1. (I. J. T. IV. évf 494-509. 1.) II. T. 77-79. §. A Tj., amint már fentebb is említve volt, a törvényes hitbért elejti, az írott hitbórt ellenben fenntartja. Amannak fenntartására nincs szűk-